Hogy lehet ennyi év után újrakezdeni?
Egy 62 éves nő osztotta meg bánatát.:
’35 vagyunk házasok, és most válunk. A férjem 68 éves, én 62 vagyok, azt hittem, hogy egy boldog család vagyunk. Ünnepek idején a gyerekeink nálunk voltak, a családjukkal.
A férjem úgy döntött, hogy elmegy vidékre a szülei sírjához és meglátogatja a nővéreit is, mivel volt néhány szabadnapja. Egy hét múlva visszatért, majd bejelentette, hogy válni akar mert nem tud így élni tovább.
loading…
Később megtudtam, hogy egy nővel beszélgetett az interneten, ezzel a nővel már volt kapcsolata 40 évvel ezelőtt, még mielőtt mi megismertük egymást. A nő abban a faluban lakik ahol a férjem testvérei, ezért is ment a férjem a testvéreit meglátogatni és közben vele is találkozott.
Három napot töltöttek együtt. A nő özvegy, a férjem pedig elpanaszolta neki, hogy milyen rosszul érzi magát a családban mert senkinek nincs szüksége rá. A nő meggyőzte arról, hogy adjon fel mindent, és költözzön oda hozzá, neki van egy 4 szobás háza, ahol elférnek.
Nagyon nehéz nekem, megalázóan viselkedik velem a férjem, nem is értem hogy tehet tönkre egy 67 éves nő egy családot. A férjem beteges, szüksége van kezelésre, és vigyáznia kell magára, de ő vakon bízik a másik nőben. Mindent felrúg amit együtt felépítettünk. A felnőtt gyerekeink nem értik, mi történt az apjukkal.
Amikor megkértem őt arra, hogy gondolja meg magát, azt válaszolta, hogy úgy élünk mint két idegen és ő már nem tudja ezt így tovább folytatni. Külön éljük tovább az életünket.
Nehéz 62 évesen egyedül maradni, együtt éltünk 35 évet, de ő most elment, magányosan kell folytatnom az életem.’
Milyen tanácsot tudnál adni a hölgynek? Milyen kapaszkodók maradtak még számára, hogy ne érezze azt, hogy ezzel a szakítással már mindennek vége.
