Már nem is idén volt, hogy elmúltam 50, bevallom, hogy ebben az évben már 52 éves leszek. Nem szégyellem a koromat, de az ismerőseim közül többen mondták, hogy nem nézek ki annyinak.
Azonban ami pár héttel ezelőtt a boltban történt, arra én sem számítottam. Családunk legkisebb tagját, a két éves Márkot vittem el a boltba, akinek óriási élmény a közös vásárlást. Már most úgy fut, mint a nyúl, mindent megnéz, mindent megszagol a boltban. Én is alig tudok vele lépést tartani. Különösen szereti a színes befőttes gumikat és a majonézes, valamint ketchupos dobozokat.
Miután összeraktuk a kosárba a szükséges bevásárlást, a pénztár felé indultunk. A kis Márk imád fizetni, ezért kezébe adtam a pénzt, amit ő nagyon örömmel, de fegyelmezetten lobogtatott a pénztáros felé.
A boltos azonban nem tolerálta a kedves kis jelenetet, és rám förmedt: „anyuka, ha a gyerek a szájába veszi vagy eltépi a pénzt, én egészen biztosan nem tudom beváltani”.
Első zavaromban azt sem tudtam, hová legyek. Egyik szemem sírt, mert durván le lettem teremtve.. A másik meg nevetett, mert egy nálam 10-15 évvel fiatalabb férfitől a tudta nélkül egy óriási bókot kaptam, ami még azóta is ott kavarog a fejemben!
A kép illusztráció, forrása a pexels.com oldal
Ez az ember egy 2 éves gyerek édesanyjának nézett, pedig valójában a nagymamája vagyok: az édesanya az én 29 éves kislányom.”
Te mit gondolsz?
