Ez az a fajta kimerültség, ami mondhatni alattomosan lopakodik be az életedbe, amitől megtörtnek és elgyötörtnek érzed magadat. Senki sem érdemli meg ezt az érzést.
Sokáig normálisnak, sőt, akár megnyugtatónak is érezted a mindennapi rutint, de egy nap ráébredtél, hogy valami hiányzik. Nem tudtad pontosan megmagyarázni magadnak, de hirtelen eluralkodott rajtad az üresség érzése, és az izgalom, amit régen éreztél egy új nap kezdetén, egyszerre távoli álomnak tűnt. Amikor tükörbe néztél, mintha egy idegennel néztél volna farkasszemet, és azon tűnődtél: Vajon mikor lettem én ez az ember? Megtörténhet, hogy erre a kérdésre még mindig nem sikerült választ találni.
Sokáig egész jól megbirkóztál az élet és a munka terhével, még ha csak nehezen is. Mindig volt valamilyen akadály, amit le kellett küzdeni, valami kihívás, aminek meg kellett felelni. Mindig volt valaki, akinek szüksége volt rád, valaki, akit előtérbe helyezhettél, akinek szüksége volt rád, aki nem tudott megoldani nélküled valamit.
De egy bizonyos ponton elhatalmasodott rajtad a stressz. Lehet, hogy nem is vetted észre azonnal, de mindössze egyetlen pillanat kellett ahhoz, hogy elveszettnek érezd magadat, fogolynak a saját testedben. Most kimerültnek, fáradtnak érzed magadat. De lehetséges, hogy a lelked is elfáradt, nem csak a tested. Rendszeresen szembesülsz a következő érzésekkel?
1. Könnyen frusztráltnak érzed magadat, és gyakran környékez a sírás
Régen könnyedén megőrizted a nyugalmadat, miközben mások hangulatingadozásaival, vagy stresszes helyzetekkel küzdöttél. De attól, hogy folyton meg kell felelned bizonyos elvárásoknak, úgy érzed, csapdába estél, és az érzések, amiket olyan sokáig kordában tartottál, most kezdenek elárasztani. Könnyen felbosszantanak azok a problémák is, amiket egyébként könnyű lenne megoldani, és akaratlanul is könnyek szöknek a szemedbe. Ettől persze csak még idegesebb leszel, mert gyengének érzed magadat, és az ördögi kör egyre csak folytatódik.
2. Fizikailag kimerültnek érzed magadat
A tested és az elméd jobban összekapcsolódik, mint gondolnád, és a fejedben tomboló vihar a testedet is megterheli. Nincs étvágyad, és gyakran kínoz fejfájás, vagy valamilyen másik testi tünet. Minden egyes lépés egyre nehezebbnek tűnik, a tested nehéz, és lustának érzed magadat.
Ne ítéld el magadat ezért a lustaságért, hiszen a tested megtesz mindent, ami tőle telik, hogy még akkor is működni tudjon, amikor érzelmileg magad alatt vagy. Ehelyett inkább hallgass a testedre. Tanulmányok kimutatták, hogy azoknak, akik valamilyen bántalmazáson vagy traumán estek át, legyengül az immunrendszere, és gyakrabban lesznek betegek.
3. Hiába vesznek körül téged emberek, egyedül érzed magadat
Nem számít, hány ember vesz körül, vagy mennyire fontosak a számodra, mégis úgy érzed, hogy magányos vagy. Természetesen továbbra is támogatni akarod a szeretteidet, de a tudat, hogy fogalmuk sincs arról a zűrzavarról, ami benned uralkodik, súlyosan nehezedik rád. Még ha meg is akarnád osztani velük a terhet, fogalmad sincs róla, hogy értethetnéd meg velük, mit érzel. Arról nem is beszélve, hogy félsz attól, mit gondolnának, ha tudnák, min mész keresztül.
4. Nem tudsz elaludni
Csak dobálod magadat az ágyban, forgolódsz, de sehogy sem bírsz elaludni. Az édes álom elérhetetlennek tűnik, bármennyire is próbálkozol. A stressz és a kínzó gondolatok ébren tartanak, vagy felriadsz az éjszaka közepén, és nem tudsz visszaaludni. Ettől a tested csak még jobban kimerül, és amikor reggel felkelsz, hogy szembenézz egy újabb nappal, egyáltalán nem érzed magad felfrissülve.
5. Közönyösnek, apatikusnak érzed magadat, még a kapcsolataidban is
Félelmetes, hogy mennyire negatívnak és közömbösnek érzed magadat, különösen azokkal az emberekkel szemben, akiket igazán szeretsz. Mindaz az energia, amit abba fektettél, hogy érzelmileg stabil maradj, most eltűnt, és csak az üresség maradt a helyén. Többé már semmi nem tud érdekelni, és a szíved hidegebb, mint valaha. Az önbecsülésed hatalmasat zuhant, és úgy érzed, nincs energiád erőfeszítéseket tenni a kapcsolataidért. Bármennyire is utálod magadat ezért, de keserű és cinikus lettél.
6. Képtelen vagy koncentrálni
Legyen szó akár a magánéletedről, akár a munkádról, képtelen vagy fókuszálni. Az érzelmi kimerültséged miatt fontos dolgokról feledkezel meg, és képtelen vagy betartani a határidőket. Bár tudod, hogy el kellene végezned a feladataidat, és érzed is a nyomást, de semmi sem tud felrázni ebből a stagnáló állapotból.
7. Folyton elkalandozol
Az elméd megállíthatatlanul elkalandozik. Néha úgy érzed, mintha kívülről figyelnéd önmagadat, és minden igyekezeted ellenére folyton a legrosszabb lehetőségek járnak a fejedben. Amikor pedig sikerül újra a valóságra összpontosítanod, összezavarodsz azzal kapcsolatban, amit azelőtt csináltál, hogy az elméd elkalandozott volna. Egyre halványabb a vonal a valóság és e között a zsibbadt állapot között, és félsz, hogy mi történhet akkor, ha ez a határvonal végül teljesen elmosódik.
8. Úgy érzed, mintha elvesztetted volna önmagad lényegi részét
Az a bizonyos szikra, ami segített meglátni a pozitív dolgokat az életben, ami azzá tett téged, aki vagy, most mintha egyszerűen eltűnt volna. Mivel semmi nem érdekel, és úgy érzed, semmi nem éri meg az erőfeszítést, önmagad elvesztése csak még ijesztőbb lesz. Azon tűnődsz, vajon mennyi választhat el a teljes kiégéstől, attól hogy érzelmileg zombiként éld le a hátralevő életedet.
Ha már egy ideje így érzel, itt az ideje, hogy önmagadat tedd az első helyre, és odafigyelj a fizikai, valamint a mentális egészségedre. Megérdemled a boldogságot és a lelki teljességet. Emlékeztesd magadat arra, hogy élő, lélegző emberi lény vagy, aki képes a szeretetre, és akit szeretni lehet. Adj magadnak lehetőséget a gyógyulásra, és, ha úgy érzed, egyedül túlságosan nehéz, keress valakit, akiben megbízhatsz, és aki segít összeilleszteni a lelked darabjait. Ne add fel, és meglátod, újra visszaváltozol majd azzá az élettel és vidámsággal teli személlyé, aki korábban voltál.
