Az 1800-as évekig, de néhol még az 1900-as években sem mosták még a hajat, mert túl macerás volt, hanem inkább zsírozták, hogy ne tetvesedjen és ne bogozódjon annyira össze, hogy az már kibonthatatlan legyen.
A zsírozás miatt aztán sem a férgek, sem a tetvek nem telepedtek bele, de volt olyan alkalom, amikor mégis csak szükség volt hogy tiszta legyen a fej, ilyenkor kénytelenek voltak megmosni, viszont akkor még samponok nem voltak, és általában azzal a vízzel mosták a hajat, amiben a ruhát mosták.
Az a víz viszont lúgos volt, ami bizony a sebes fejbőrt, nyakat, bőrt csípte rendesen, és bizony a szemet sem kímélte, ha belement.
Felért egy kínzással a dolog, amit nem szívesen ismételtek.
Emlékszem, gyerekkoromban még a samponok is csípték rendesen a szemet, utáltam is rendesen a hajmosást. Kész tortúra volt: tartsd hátra a fejed, jobban, jobban. jó. Belement a szemedbe? Öblítsd ki a vízzel! Pislogj. Várj, adom a törülközőt, töröld meg…
Ez ment minden alkalommal.
A mai gyerekek már nem tudják mitől menekültek meg, mára a hajmosás már nem gond, ha szembe megy, akkor sincs nagy vész.
Úgyhogy nem véletlen, az a mondásunk: megmosták a fejét. Ez arra utal, hogy kellemetlen dolgokon kellett átmennie… Fotó: Fortepan/Kurutz Márton Forrás
