Ami veled történt, az nem a te hibád. Nem te kérted, nem te akartad és még csak meg sem érdemled. Nem volt igazságos. Ezek tények. Ugyanakkor itt az ideje a gyógyulásnak és ez már a te felelősséged.
Az életben gyakran szenvedünk sérülést, váratlan dolgok, traumák, rossz dolgok érnek bennünket. Mindannyian kártyajátékot játszunk, és bizony megesik, hogy nem nálunk vannak a nyerő lapok.
Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy még ha nem is vagyunk hibásak a történtek miatt, a gyógyulás mindig a mi felelősségünk lesz. És ahelyett, hogy erre átokként tekintenénk, gondoljunk rá inkább ritka ajándékként.
A gyógyulás a mi felelősségünk…
Ha nem vállaljuk, az életünk elviselhetetlenné válhat…
Mert a feldolgozatlan fájdalom mindenkire átragad körülöttünk. És ezt nem engedhetjük. Nem engedhetjük, hogy az, amit más tett velünk, hatással legyen azokra, akiket szeretünk.
A gyógyulás a mi felelősségünk…
Egyetlen életünk van, egyetlen esélyünk. Ha nem élünk vele, keserűvé válunk. Tudd, hogy megvan a képességed meggyógyítani önmagadat. Még akkor is, ha te ezt még nem hiszed el. Még akkor is, ha most kellemetlenül érzed magadat.
Ezek a kényelmetlenségek és kellemetlenségek az életed azon területét jelölik, ahol szükséges a változás, az átalakulás és a felemelkedés. Hiszen a gyógyulás maga nem arról szól, hogyan térj vissza a régi önmagadhoz. Sokkal inkább arról, hogyan válj azzá, aki még sosem voltál – önmagad erősebb, bölcsebb és kevesebb változatává.
A gyógyulás a mi felelősségünk…
Nemcsak a fájdalmat leszünk képesek feldolgozni, de végre hatással lehetünk az életünkre és valódi változásokat érhetünk el a mindennapokban, a környezetünkben és a családunkban. Képessé válunk valóra váltani az álmainkat.
Képessé válunk megbirkózni mindennel…
Magabiztosan…
Hittel a szívünkben…
A helyzet azonban az, hogy néha nehéz gyógyulni. A fájdalom miatt. Mert rosszul értelmezzük. Mert nem vesszük észre, hogy a fájdalom a legfontosabb lecke, amit a sorstól kaphatunk. Egy termékeny táptalaj, amelybe elszórhatjuk új személyiségünk magjait.
Az élet néha szenvedést okoz, igen…
Mindenkinek más módon…
De az, ahogyan reagálunk és akikké válunk általa, határozza meg, hogy a fájdalomból szenvedés, a traumából tragédia válik…
…vagy inkább egy olyan történet kezdetét jelenti, amelynek végén az áldozatból végül hős lesz.
Forrás: GoodStuff.hu
