Julie Mannix Von Zemeck elmegyógyintézetbe került, mert 19 évesen teherbe esett. A lány szülei úgy gondolták, az lesz a legjobb megoldás arra, hogy megóvják a családot a szóbeszédtől, és hogy Julie becsülete se szenvedjen csorbát, hiszen a lány még hajadon volt.
Julie és a barátja szerették egymást – de mikor a lány várandós lett, csak akkor tudta meg, hogy állítólagos szerelme már nős férfi volt. Julie szülei azonnal közbeléptek, és követelték a terhesség megszakítását, a lányuk azonban határozottan ellenkezett.
„1963-ban az abortusz illegális volt az Egyesült Államokban. Amikor anyám közölte velem, hogy gyereket várok – a családunk nőgyógyásza vele osztotta meg a hírt, és nem velem – azt is megjegyezte, hogy az orvos súlyos depresszióval is diagnosztizált.” – mesélte Julie egy írott esszében, mely a Cosmopolitan hasábjain került nyilvánosságra.
Julie édesanyja nem akarta, hogy a lánya házasságon kívüli terhessége tönkretegye a család jóhírét, ezért hamis diagnózissal elmegyógyintézetbe zárta őt. Julie hét hónapot töltött a kórházban, míg a váradóssága tartott.
„A philadelphiai társadalom bájosnak és különcnek tartott, ha szellemileg labilis voltál, ha romantikus depresszióban szenvedtél, vagy ha netán öngyilkossággal próbálkoztál. Azt azonban, ha házasságon kívül született gyermeked, megbocsájthatatlan bűnnek minősítették.” – magyarázta Julie.
Mivel az akkor még csak 19 éves lány visszautasította az abortuszt, hét hónappal később egy egészséges kislánynak adott életet, akit Aimee-nek nevezett, és akit a társadalmi szabályok miatt természetesen nem tarthatott meg. Kényszerítették rá, hogy aláírja a papírokat, melyek szerint örökbe adja a gyermekét.
„Elküldhettek volna egy otthonba, ahol egyedülálló anyákat fogadnak be. De az elmegyógyintézet volt a büntetésem, amiért nemet mondtam az abortuszra.” – vallotta Julie. Bár mindennél jobban ragaszkodott a kislányához, úgy érezte, mégsem tehet semmit, ezért végül belenyugodott az örökbeadás gondolatába. Azonnal elbocsájtották az intézetből, mihelyt megszülte a gyerekét.
Amint Julie hazatért, a szülei hatalmas ünnepséget szerveztek a tiszteletére. A vendégekkel váltott szavak nagyon meglepték őt: kiderült, mindenki úgy tudta, ezidáig Afrikában tartózkodott. „Senki sem tudta, mi történt. Ez egy titok volt, melyet a szüleim hét pecsét alatt őriztek. De mit is lehet mondani valakiről, aki életet adott neked, aztán egy diliházba dug, csak mert teherbe estél, és ez árt a család hírnevének? Rettenetes!” – ítélkezett Julie.
A lány végül nem bírt egy fedél alatt élni a szüleivel, így New Yorkba költözött, és színésznő lett. Hozzáment Frankhez, a gyereke apjához, miután a férfi 1965-ben elvált az első feleségétől. A házaspár minden évben, április 19-én megünnepelte Aimee születésnapját, mi több, még a jegygyűrűik belsejébe is ezt a dátumot vésették.
40 évvel később azonban váratlan dolog történt. Aimee, aki közben a Kathleen Maria Wisler nevet kapta nevelőszüleitől, úgy gondolta, felkeresné a biológiai szüleit, miután ő maga is anyává vált. Egy kis kutatómunka árán, a fiatalasszony rábukkant Julie-ra és Frankre, és egy levelet címzett nekik. Ezt az interneten való kapcsolattartás követte, majd az élő találkozás is.
„Miután meghaltak a nevelőszüleim, sosem hittem volna, hogy újra gyereknek érezhetem magam. És hát íme, itt vagyok, két gondoskodó szülő mellett, akik folyton aggódnak a kisunokájuk egészsége felől, és különösebb ok nélkül is felhívnak.” – írja Kathy.
„Úgy érzem, sosem voltunk mi távol egymástól. Olyan érzés, mintha egy történet végéhez értünk volna, boldog befejezéssel.” – fogalmazott a lány. Forrás
