Tudjuk jól, hogy az élet sokszor megtekeri körülöttünk a dolgokat. Néha olyan forgatókönyvet tesz elénk, mely még a legvadabb filmeket is megszégyenítené. Az arkansasi Walter Manis 12 évesen furcsát álmodott. Mintha Isten szólt volna hozzá, és azt mondta neki, hogy a lányodnak Chloe lesz a neve és meseszép sötét szemei lesznek. Gyermekként nem nagyon foglalkozunk ilyen dolgokkal, de az évek során Walter-nak vissza-visszatért ez a gondolat.
Nagyjából ezzel egy időben ő és a szülei új helyre költöztek. Barátságos család voltak, így hamar megkedvelték őket. A szomszédjuknak volt egy lánya, akit Annie-nek hívtak. Walternél pár évvel fiatalabb volt. Jó barátok voltak, de semmi romantikus szál nem fonódott kettejük közé.
Mindketten felnőttek, Walter elköltözött, Annie pedig folytatta a tanulmányait, de csupán fél órányira laktak egymástól. Egy idő után egymás eszébe jutottak és úgy döntöttek, hogy leülnek egyet beszélgetni. A randi túl jól sikerült és azonnal rájöttek, hogy szeretnék jobban megismerni egymást.
Egy párként éltek. Mindketten nagyon vallásosak voltak és családalapítást terveztek. Megtörtént a házasság és rátértek a baba-projektre.
“Már egy ideje éreztem, hogy Istennek küldetése van a számomra. Még azt is mondtam Walternek, hogy szeretném, ha Chloe lenne a lányunk neve. Meghatódva mondta, hogy ő is pontosan erre a névre gondolt. Sajnos, idővel kiderült, hogy nem lehet saját gyerekünk ugyanis nem tudtam teherbe esni. Minden barátunknak volt már gyereke, csak nekünk nem. Ekkor mondtam Walternek, hogy fogadjunk örökbe valakit. Kezdetben nem osztotta a lelkesedésemet.” – mesélte Annie
Walter látta, hogy a párja szenved, amikor valamelyik barátnője épp ultrahangos képekkel dicsekszik neki, de nem tudta miként segíthetne.
“Láttam a feleségemet szenvedni és bírtam elviselni, de másfelől nem tudtam elképzelni, hogy egy idegen ember gyermekét neveljem. Idővel azonban Isten segített leküzdeni a fenntartásaimat, képes voltam megbékélni az akaratával és a feleségem vágyaival.” – mesélte Walter
Elkezdődött az örökbefogadási procedúra és pár hónappal később jött egy üzenet, miszerint találtak egy kislányt a számunkra.
Találkoztunk a biológiai anyjával. Leültünk beszélgetni. Ekkor az örökbefogadó központ alkalmazottja feldobta a témát, hogy válasszunk mi nevet a kislánynak. Az anyuka azt mondta, hogy ő a Chloe nevet szerette volna adni neki. Ekkor a feleségem elsírta magát. Ez nem lehet véletlen.
Az örökbefogadással kapcsolatos minden kétség azonnal elszállt Walterből. Tudta, hogy ezt a lányt nekik szánta az Isten. Jobban szereti, mint a saját életét.
Mit gondoltok? Írjátok meg a véleményeteket kommentben!
