A magyarság körében régi idők óta ismert, úgy táplálékunk részeként, mint igen fontos gyógynövényként is. Már Dioszkoridész (i.e. I. század) is vérhas ellen ajánlotta a magját. A lósóskát kolostorok gyógykertjeiben is termesztették.
Kora tavasszal a zsenge leveleit töltike készítésére használhatjuk, de igen finom főzelék és saláta is készíthető belőle. A lósóska minden része igen erős baktériumölő tulajdonsággal rendelkezik, ezért gyógyítás céljára levelei, gyökere és a magok is egyaránt felhasználhatók.
Horhi Mélius Péter az 1578-as évek ,,HERBÁRIUM” című könyvében így ír a lósóskáról?
,,Savanyú természetűek a sóskák, hegyes Lapuk, ezért szárasztó és hidegitők.
A Lapuknak a levele, gyökere lágyító, a magvai szorítók.
A lapunak a gyökerit, levelit ha megtöröd és megfőzzed mézes vízben, azt iszod, sárgaságot gyógyít. Jó hideglelés ellen innya, és a vizébe ruhát mártani az ember veséjére, homlokára tenni.
Szirupot a sóskából így csinálj:
Ez igen jó a hideglelőknek. Vedd a sóskának succusát, azaz megtörvén a levelét, gyökerét szárát Mozsárban, facsard ki vagy három messzelt, ezt tedd egy mázos fazékba, vess két font vad mézet belé, forrald meg ezt, add innya a hideglelőnek, ez használ.
Külsőleg:
A lapunak vedd vizét, főfájás ellen jó. Succusával a varat mosni igen jó, a viszketés is elmúlik.”
Kísérletek bizonyították a lósóska baktériumokkal és gombákkal szembeni antibiotikus hatását.
Többek között a vérhas, Salmonella és Staphylococcus baktériumokkal szemben bizonyult hatékonynak magja és levele.
Régi adatok állnak rendelkezésünkre daganatellenes alkalmazásáról és hatásáról, amelyet újabb kutatások is megerősítettek.
Hogyan készítsünk lósóska teát?
Két evőkanál lósóska magot forrázzunk le 2 deci vízzel, hagyjuk állni 10 percig, majd szűrjük le.
Két-háromszor napjában igyunk meg egy ilyen adagot, a hasmenés súlyosságához igazodva.
Más eredetű bélhurutban (enterokolitiszben) is ajánlott.
Mit tart felőle Bernáth Jenő:
,,A Rumex nemzetség fajai (számuk majdnem 200-ra tehető) szinte minden földrészen előfordulnak, a hazánkban élő fajok nagy része gyomnövény.
A terméseket érett állapotban (július-augusztus) kézzel lehúzzák a magszárról, majd fedett szellős helyen kiterítik.
A gyökérdrog gyomor- és bélhurut esetében hatásos, gyenge hashajtó. A termés drog viszont hasmenés csillapító. A drogok baktériumok fejlődését gátló hatása kísérletileg bizonyított.
Termése gyermekeknél is biztonsággal alkalmazható!
