Akárcsak a Marseillaise, a piros-fehér-kék zászló, Édith Piaf is az egyik legjellegzetesebb francia szimbólum. Hangjával megteremtette Párizs minden drámáját, szépségét, játékosságát, ízét, illatát.
Az alig 1,47 méter magas drámai hangú énekesnő mindig feketébe öltözve állt a színpadon, dalai a legnagyobb szenvedélyeket, csalódásokat, álmokat, kudarcokat, emlékeket és lázadásokat gyűjtötték össze. Egy jellegzetes hang, amely szenvedésről, betegségről, balesetekről, traumáról árulkodott, és túlságosan gyakran volt fáradt az alkoholtól és a drogoktól.
Édith Giovanna Gassion Párizs egyik legszegényebb kerületében született 1915. december 19 -én. Anyja, Anita Maillard, utazó művész volt, bárokban lépett fel és énekelt, az apja pedig, Louis Gassion, cirkuszi akrobata, akinek annyi személyes tárgya és vagyona volt, ami egy bőröndben elfért. Édith sokat kallódott az utcán, de volt, amikor az anyai nagyanyjánál lakott, aki szintén alkoholista volt, akárcsak az anyja. Utána az apai nagyanyja nevelte, aki egy bordélyházi matróna volt, tehát az első hét év meghatározó élménye a körülötte zajló prostitúció volt.
1922-ben, amikor az apja hazatért a frontról, magával vitte Párizsba, de ahelyett, hogy iskolába küldte volna, elvitte egy vándorcirkuszba. Édith utcai énekléssel kezdte a pályafutását, hogy némi pénzt tudjon összegyűjteni a mindennapi betevő falatra. Így élte gyermekkorát és kamaszkorát, zenei repertoárja a szorongásról, szegénységről és világ fájdalmáról szólt. Ezeknek az életérzéseknek köszönheti a “sanzonokat”, amelyek később szervesen beépültek Franciaország örökségébe.
17 éves korában lett anya
15 éves korában, hogy ne kelljen tovább apja felügyelete alatt élnie, féltestvérével, Simone Berteaut-al hírhedt kávézókban és szállodákban kezdtek énekelni. 17 éves korában Édith teherbe esett egy bizonyos Louis Dupont nevű férfitól, és megszületett Marcelle nevű kislánya. Akárcsak a saját anyja, ő is magára hagyta a kislányt vagy néha az apja gondjaira bízta, azonban a szegény gyerek két éves korában agyhártyagyulladást kapott és meghalt.
Siker, szárnyalás
1935-ben mosolygott rá először a szerencse, az Ėtoile negyedben fedezte fel Louis Leplée, a Le Gerny-féle kabaré tulajdonosa, és végül “Môme Piaf” (kis veréb) művésznéven kezdett énekelni. Nem sokkal később már saját lemeze jelent meg, így az egész világ felfigyelt rá. Pártfogóját, Leplée papát meggyilkolták, és Édith is szerepelt a gyanúsítottak listáján, ezért egyetlen célja az volt, hogy minél hamarabb elmeneküljön a városból.
Egy év múlva Párizsba visszatérve Raymond Asso szövegírónál talált menedéket, és Édith Piaf néven lépett újra színpadra. 1938-ban Charles Trenet koncertjének megnyitóján az ABC Színházban, óriási sikert aratott, ő lett a francia zene új sztárja.
Beteljesületlen szerelmek
Raymond Asso után Édith egy fiatal színészbe, Paul Meurisse-be szeretett bele. A második világháború idején férjhez ment Henri Conte újságíróhoz, Párizsban telepedett le vele, majd nem sokkal később Yves Montand-ért kezdett hevesen dobogni a szíve.
1947-ben egy New York-i koktélpartin ismerkedett meg az algériai bokszolóval, Marcel Cedannal. Kezdetben sokan nem voltak jó véleménnyel a kapcsolatukról, Édithtől azt kérdezték, hogyan szerethet egy ilyen “vadállatot”. Megismerkedésükkor a bokszoló nős volt, és két gyerek édesapja, Édith azonban rajongásig szerette, és semmi sem tudott a szerelmük útjába állni. 1949-ben a bokszoló egy repülőgép szerencsétlenségben életét vesztette, amit Édith soha sem tudott megbocsátani magának, hiszen az ő ötlete volt, hogy a férfi repülőre szálljon és hozzá utazzon.
Édith Piaf 1963. október 11-én májelégtelenség következtében kialakult vérzés miatt hunyt el, ugyanazon a napon, mint Jean Cocteau. Holttestét titokban Párizsba vitték, de a párizsi érsek botrányos múltja miatt nem volt hajlandó eltemetni. A Pére Lachaise temetőbe azonban több mint 40.000 ember érkezett, hogy utolsó útjára kísérje az énekesnőt. A háború óta először állították le a forgalmat a francia fővárosban, hogy a rajongók hatalmas tömege, mintegy 160 ezer ember tiszteletét tehesse az énekesnő emléke előtt. Forrás