Valamilyen szinten mindannyian túlzásba visszük az apró dolgokon való rágódást, de vannak akik aztán mesterien képesek túlgondolni mindent. A túlgondolás és a folyamatos agyalás egy igen komoly jelenség, amelyről elsőre nem is hinnénk el, hogy mennyi belső probléma forrásaként is funkcionálhat.
Nos, de kezdjük is az elején. Az élet mindennapjainak túlkombinálása elég komoly pszichés problémákat is kiválthat, ebből fakadóan pedig a későbbiekben akár olyan testi panaszok forrása is lehet, amelyekről nem is gondolnánk, hogy a folyamatos rágódás miatt alakultak ki.
A vívódás és az idegeskedés csak további stresszt szül – és mint ahogy azt tudjuk jól, a stressz napjaink egyik legjelentősebb csendes gyilkosa. A fizikai síkon akár erős fejfájást, emésztőrendszeri panaszokat, fáradtságot, levertséget is kiválthat a túlzott stressz (és ezek még csak a legegyértelműbb panaszok voltak). Ha folyamatosan úgy éljük az életünket, hogy az elménk egy percre se hagy magának időt és lehetőséget a kikapcsolódásra és a feltöltődésre, akkor rövidesen komoly következményekkel kell szembenéznünk.
Nem azt mondom, hogy könnyen megy leszokni egyik napról a másikra az idegeskedésről, de meg kell próbálnunk tudatosan összpontosítani erre a rossz szokásunkra, mert ha nem tartjuk kordában pillanatok alatt átveheti felettünk az irányítást. Gondoljunk csak az álmatlanságra, melynek az egyik legfőbb kiváltó oka a túlzott stressz.
Megéri kikészíteni magunkat úgy fizikailag, mint lelkileg a folyamatos agyalás miatt? Hiszen még csak nem is oldunk meg vele semmit sem… Attól, hogy rágódunk a dolgokon, semmi nem javul meg, semmi nem kerül a helyére és nem lesz jobb.
Meg kell tanulnunk elengedni! A túlgondolás megoldásának kulcsa az elengedésben rejlik.
Asley Caroll, a Parkland Memorial Hospital pszichológusa szerint maga a túlreagálás nem kifejezetten egy orvosi probléma, viszont számtalan tanulmány hívta fel a figyelmet arra, hogy ez a tényező mekkora mértékkel képes hatással lenni a jólétünkre. Caroll arra is kitér, hogy tulajdonképpen az egész lényünket a gondolkodásunk határozza meg, ezért sem mindegy, hogy az elménk negatív gondolatok tömkelegével van-e tele, vagy sem.
„Amikor már óriási méreteket ölt, kihatással van a mindennapjainkra is, például befolyásolja az étvágyunkat, álmatlanságot okoz, De nem utolsó sorban a környezetünktől is elszigetelődünk, ha túlságosan a gondolataink rabjává válunk.” – árulta el Caroll.
„Van akiknél ez egyfajta védekező mechanizmusként funkcionál, viszont sokkal többet ront, mint amennyit használna, mert az elszigetelődés csak tovább rontja az épp aktuális helyzetet, amiben vagyunk.” – tette hozzá a szakértő.
Neked is szokásod mindig mindent túlgondolni? Vagy szoktál tudatosan odafigyelni arra, hogy mennyire hajszolod bele magad egy-egy problémába?
