Egy idősebb nő, akinek a nyugdíja volt az egyetlen bevételi forrása, minden pénzét arra költötte, hogy hajléktalanoknak készítsen vacsorát minden nap. Egy este azonban olyan dolog történt, amire egyáltalán nem számított.
A hajdanán szociális munkásként dolgozó Cindy élete legnagyobb veszteségét akkor élte át, amikor 35 éves korában elvesztette a férjét, Adamet.
A következő évtizedekben élete csupa szomorúság és fájdalom volt. 69 éves korában nyugdíjba vonult, de mivel nem voltak gyerekei, nem tudta, hogy mihez kezdjen magával a megváltozott élethelyzetben.
Cindy és családja gyerekkorában átmenetileg egy hurrikán pusztítása után hajléktalanná vált. Ez az időszak olyan sebeket ejtett az életében, amit később soha nem tudott elfelejteni.
Nyugdíjba vonulása után sokszor volt egyedül otthon, magányosan tévézgetett, és gondolkodott az élet nagy dolgain, egyre többször jutottak eszébe azok a hajléktalanok, akiket nap, mint nap látott a metróállomáson. Nagyon sajnálta a magukra maradt, elhagyatott embereket, éppen ezért egyszer eldöntötte, hogy a nyugdíjából ételt vesz, és vacsorát főzött 25 hajléktalan számára.
Az élet azonban duplán visszafizeti a jótetteket…
Egy nap az egyik hajléktalan férfi, Jonathan megleste, hogy hol lakik a nő, és különös meglepetéssel készült a barátaival. Az idős hölgy igencsak meglepődött, amikor a születésnapján kopogtattak az ajtón, kinyitotta, és ott állt a 25 hajléktalan barátja.
“Boldog születésnapot drága Cindy!” – kiáltották egyszerre, majd átadtak neki egy gyertyákkal díszített tortát.
Cindy örömében sírva fakadt, majd behívta az otthonába a hajléktalanokat és együtt fogyasztották el a születésnapi tortát. Ez volt a legemlékezetesebb születésnap, amit valaha megünnepelhetett.
