Miért van olyan kevés jó a világon? Mert mindenki azonnali boldogságot vár. A modern világ az állandó rohanásról szól, az igazán fontos dolgokba nem fektetünk elegendő energiát, türelmetlenek vagyunk, és azonnali “beteljesedésre” vágyunk.
Sokszor bizony megfeledkezünk, mi a legfőbb küldetésünk a világon: nem kapni, hanem adni születtünk.
Az alábbi példázat arra tanít, hogy elgondolkozzunk rajta, mennyire fontos minden egyes cselekedetünk. Soha nem tudjuk, hogy mit és milyen áron kapunk vissza az életben! Egyetlen jócselekedet sem marad köszönet nélkül, de minden rossz cselekedetünkért meg kell fizetnünk!
Egy indiai nő minden reggel két pitét sütött, egyet a családjának a másikat pedig a rászorulóknak. A második pitét kitette az ablakpárkányra, és aki arra járt és szüksége volt rá, nyugodtan elvehette, nem kellett érte fizessen.
Amikor az asszony kitette a pitét az ablakpárkányra, elmondott egy halk imát a fiáért, aki távol volt az otthonától, hogy biztonságban legyen és egészségesen térhessen haza.
Egyik nap arra lett figyelmes, hogy egy púpos ember elvesz két szeletet a pitéből, és azt mormolja magában: “a rossz és a jó, amit teszel egyaránt visszaszáll reád”. Ez a jelenet többször megismétlődött, a nőt pedig már kezdte zavarni, hogy a púpos ember még csak nem is köszön, hanem mindig ugyanazt mormolja.
Egyik nap arra gondolt, hogy bizony megszabadul a morcos, csúnya, púpos embertől és mérget kavart a második szelet pitébe. A púpos, mint a többi napokon, most is pontosan érkezett, elmormolta a szokásos szöveget, és elvette az egész pitét. A nő eléggé mérges volt rá, de titokban örült is, hiszen nemsokára megszabadul tőle.
Aznap este egy sovány, fáradt ember kopogtatott az ajtaján. Amikor kinyitotta az ajtót, az erő is elhagyta a lábát, hiszen a fia állt az ajtóban.
“Anya!” – borult a nyakába a fia. “Azt hittem már sosem érek haza annyira erőtlen és éhes voltam, de szerencsére találkoztam egy púpos emberrel, aki olyan jószívű volt, hogy megkínált pitével” – mondta a fiú.
A nő hirtelen elsápadt, alig kapott levegőt és a lábai is remegni kezdtek. Akkor értette meg, amit a púpos minden nap mormogott: “a rossz és a jó, amit teszel, egyaránt visszaszáll reád”. Másnak akart ártani, de tulajdonképpen a saját fiát mérgezte meg.
Törekedjünk mindig a jóra, és akkor semmi baj nem érhet!
