Valamikor a hatvanas években – sőt később is – az anyukák azon versenyeztek, kinek milyen gyorsan szokott rá a gyermeke a felnőtt ételre.
Persze nem mindannyian, mert ahol az anya tudott szoptatni, ott általában ez az időszak kicsit későbbre tolódott ki.
A régi időkben ha az anyának nem volt teje, akkor dajkát fogadtak. Ha ez nem ment, tehéntejjel táplálták a pancurt, más lehetőség nem volt.
Nagyvárosokban kaphattak pusztán pótlást, kisebb helyeken erre lehetőség nem volt.
Így aztán a tehén tejet hígították, vagy teával, vagy vízzel felforralták, az újszülöttnek felesben, a nagyobb gyereknek 2/3-os hígítással adták. Később pedig főztek bele darát, vagy kását.
Ha volt saját tehén, akkor még el is ment az egész, hisz a kicsi friss tejet ihatott – bár nem fedezte igazándiból szükségleteit, nem volt optimális a táplálék. Nem csoda, hogy gyengébbek voltak a csemeték, többször betegedtek meg.
Ha viszont venni kellett a tejet – bizony előfordult, hogy a telhetetlen gazda áldozata lett a csöppség, sajnos előfordult, hogy vizezték alapból a tejet, így könnyebben romlott, ráadásul még soványabb tápláléka lett a csecsemőnek. A vizezés miatt romlandóbb is volt, nagyinak pont emiatt halt meg egyik kisbabája.
Mivel nem volt megfelelő tápszer nem csoda, hogy korábban adtak szilárdabb ételt a babának. Alma, krumpli, répa – ami a háznál volt.
Csak hát az idő tájt még nem volt hűtő, egy csecsemőnek való egyetlen adagot megfőzni elég problémás volt, tárolni meg nem lehetett. Így aztán amilyen gyorsan csak lehetett rászoktatták arra az ételre “amit a nagyok is ettek”.
Először még egy kis zöldség abból is, egy kis krumpli, aztán meg ami jött. Ha nem tudta volna a gyerek gyerek megrágni, akkor előrágták neki. persze ez most borzasztó olvasni – akkoriban megszokott volt.
Elvégre nem volt mixer – és amikor megjelent akkor sem ajánlták felhasználni bébi papikhoz, hisz sok levegő kerül keverés közben a pépbe.
Akkoriban még nem tudták, hogy a tejet, gabonát, cukrot legalább a gyerek egy éves koráig kerülni kéne. Addigra már mindent ettek.
Egy idő után kezébe adták a kicsinek a cubákot és ő szépen elfalatozgatta, ha nem tudta – akkor is töltötte vele az időt.
Amúgy az első tápszert még az 1800-as évek derekán egy Henri Nestlé nevű svájci gyógyszerész kísérletezte ki, és ő már tudta hogy a tehéntej összetétele a babáknak nem optimális, ezért gabonanyákkal toldotta ki.
Mindenesetre általános használata még nem volt megoldott, a szegényebb rétegnek nem futotta ilyesmire, így maradt a tehéntejes pótlás.
Hazánkban az 1960-as évektől használják széles körben a tápszert, akkoriban még más összetétele volt mint manapság. A mai anyatej pótlók már maximálisan figyelembe veszik a babák minden óhaját-sóhaját-kívánságát.
Bébiételt pedig 1960-as évek közepétől gyártanak nálunk, első perctől kezdve jóval nagyobb minőségi, és higiénés előírásoknak kellett megfelelnie a csecsemőknek szánt ételek alapanyagainak.
Az első időben fém fémdobozban árulták 2-3 Ft-os áron, idővel aztán áttértek a jobb küllemű, és kevesebb károsító anyagot tartalmazó üvegbe töltött konzervekre.
Mindenesetre a hatvanas évek végén már gyümölcsös bébiétel is volt, ami valami fantasztikusan finom volt, és ugyan sokan azt hiszik, hogy akkoriban még tartósítószerrel gyártották a bébi papikat – ez nem igaz, kerültek minden vegyszert. Végül is ennek a terméknek a fejlesztésénél alkalmazott újításokat hasznosították később más ételkonzerveknél.
Nem véletlen persze, hogy a hatvanas évekre sürgetővé vált az anyatejpótló tápszer, és a bébiétel gyártásának bevezetése.
Ekkorra már szinte minden anya dolgozott, nem volt idő az otthoni pepecselésre.
De jó időbe telt, míg az orvosok, védőnők rávezették a nagyikat és anyukákat, hogy a régi, megszokott tehéntejes táplálás csecsemőkorban nagyobb kárt okoz, mint hasznot.
Még manapság is van, aki inkább ragaszkodik a tehéntejes tápláláshoz, és ahhoz, hogy a gyerek fél éves kora körül már mindent megehet…
Majd mindent, de nem mindegy hogy feldolgozva, és milyen alapanyagból… (Annyit még halkan megjegyzek, hogy volt egy időszak, amikor az anyák úgy fogták fel, hogy az anyatejes táplálás elavult, ott a tápszer. Ugye a tápszert sem valami szórakoztató kevergetni, főzögetni, így aztán igyekeztek a kicsit mihamarabb mindenevővé nevelni…)Fotó: Pinterest, Fortepan/Fortepan
