Majdnem elhagytam a feleségem, de ekkor olyan leckét kaptam egy nőtől, hogy azt soha nem felejtem el.
Már több mint 9 éve vagyunk házasok, nincs gyermekünk, így a válás nem is lett volna annyira bonyolult. A feleségem egy gyönyörű és okos nő, de az elmúlt években egy kicsit elhízott, már nem annyira érdekes, mint az első években volt. A kapcsolatunk nem rossz, de már nem olyan izgalmas, a rutin valahogy megtöri az embert.
A munkahelyemen megismertem egy csodálatos nőt, 6 évvel fiatalabb nálam, elvált, van egy gyereke. Karcsú, elegáns, divatos és jókedvű, soha nem panaszkodik. A munkánk kapcsán sokszor kellett beszélgetnünk, ezért volt alkalmam jobban megismerni. Azt gondoltam, olyan nő, akivel bármely férfi boldog lehetne. Egyszer úgy éreztem, lépnem kell, meghívom vacsorázni.
Olyan választ kaptam tőle, ami minden férfit meglepett volna:
“A válaszom nem, sem most, sem máskor nem megyünk vacsorázni. Sőt azt szeretném, ha ezek után csak és szigorúan a munkáról beszélnél velem. Most nem érted, miért mondom ezt neked? Unod a feleséged és azt gondolod, hogy én mennyivel szebb, érdekesebb, okosabb vagyok nála. De ez nem így van, most így látod, de pár év múlva megunnál. Mielőtt más nőt hívsz meg vacsorázni, gondolkodj el rajta, hogy ki az aki otthon téged vacsorával vár, ki ápol amikor megfázol? Ki vasalja ki az ingeidet, ki van melletted a nehéz napokon? Ki az akivel mindent megbeszélhetsz, aki támogat? Ki az aki már ismeri és talán szereti is a butaságaidat, ki az akire mindig számíthatsz? Nem én vagyok az, nem is egy másik nő, hanem a feleséged!
Miért mondom ezt? Mert a férjem egy nálam szebb, fiatalabb, okosabbnak vélt nőért hagyott el, amikor a gyerekünk még csak 4 éves volt. Ha az a nő, aki miatt elhagyott, akkor elmondta volna ezeket neki, még mindig együtt lehetnénk talán.”
Mikor ezt meghallottam, szóhoz se jutottam, elnézést kértem tőle és gyorsan tovább siettem. Talán még soha életembe nem szégyelltem annyira magam, mint akkor. Napokig azon gondolkodtam, amit a kolléganőm mondott és rájöttem, hogy igaza van. Akadnak okosabb, szebb, kedvesebb nők, mint a feleségem, de mégis ő az aki mellettem van. Tudom, hogy életem legnagyobb hibáját követtem volna el, ha akkor eljön velem vacsorázni.
Ma már sokkal jobban figyelek a feleségemre, minden szabad percünket együtt töltjük és jobban szeretem, mint bármikor. Igen, meghízott, már nem figyel annyira magára, de én sem. Csak most értettem meg, hogy milyen sokat adunk egymásnak. Ráébredtem, hogy a világ legtökéletesebb asszonya engem szeret és ezt nem dobhatom el, csak úgy.
