Régóta éltem már egyedül, így örültem, amikor lett egy új kapcsolatom. Kicsit ugyan fura volt, hogy nem tudott minden nap velem lenni, de elfogadtam
Hosszú évek óta magányos voltam, attól tartottam, talán már nem is találok párt magamnak. Ötvenévesen ez már nem olyan egyszerű. Aztán megtört a jég. A szomszédomba költözött egy új albérlő, egy korombéli férfi. Nagyon megkedveltük egymást. Mégsem tölthettünk minden estét együtt, csupán heti 2-3 alkalommal volt itthon, mert területi képviselőként dolgozott, a munkája miatt sokat volt vidéken.
Nem jártunk el sehova, mondván: utazik ő eleget! Pár hónap után furcsa tünetek jelentkeztek rajtam. A nőgyógyász pár percig hümmögött, majd néhány olyan vizsgálat elvégzését is javasolta, amelyeknek hallatán megállt bennem az ütő. V
alamilyen nemi betegséget gyanított a problémáim hátterében! Amikor visszamentem az eredményekért, azt hittem elájulok: az orvosnál kiderült, hogy egy elég ronda nemi betegséget szedtem össze. Reakcióm láttán a doktor próbált megnyugtatni, hogy előfordul az ilyesmi, és talán a párom nem is tudott arról, hogy fertőzött. Felírt gyógyszert és visszarendelt egy ellenőrző vizsgálatra.
Bevallom, tűkön ültem, míg el nem jött a kontroll időpontja, ami után kiderült, hogy meggyógyultam. Ekkor mondott valamit az orvos: fura, hogy a lakóhelyem környékén hasonló eset fordult elő nemrégiben. Ez szöget ütött a fejemben, mert azért nem lehet ilyen gyakori ez a dolog.
Elkezdtem figyelni a párom dolgait. Kiderült, hogy amikor tőlem elmegy (persze többnapos vidéki útra hivatkozva), alig két házzal odébb köt ki, egy korombéli asszonynál! Némi kérdezősködés után megtudtam, ki a sorstársam és becsöngettem hozzá. Mindent elmondtam neki, döbbenten hallgatta szavaimat. Aztán együtt vártuk meg csélcsap „kedvesünket”. Nem volt akármilyen szembesítés! Aztán mindketten kidobtuk.
