Juana Maria, akinek valódi neve mindmáig ismeretlen maradt, a 19. század elején született egy San Nicolas nevű szigeten, a Kalifornia partjai mentén található Csatorna-szigetek egyikén.
A lány a nicoleño indián törzs tagja volt, amely több ezer éve élt a Kalifornia partjai mentén található Csatorna-szigeteken. A szigeteken akkoriban több őslakos törzs is élt, és mindegyiknek megvolt a saját nyelve és kultúrája. Kalifornia ekkor még nem volt az Egyesült Államok része, csak 1848-ban, a mexikói–amerikai háború után vált tagállammá.
A szigeten élő őslakos törzsek lassan elkezdtek Kaliforniába vándorolni. Kalifornia déli részén sok volt a keresztény misszionárius, és a bevándorló őslakosok közül sokan megkeresztelkedtek.
A nicoleño törzs tagjai hagyták el utoljára a szigetüket. A törzs tagjainak nagy része egy szörnyű mészárlás áldozata lett, amikor 1811-ben bennszülött alaszkai vadászok érkeztek a szigetre, hogy vidrára vadásszanak az Orosz-amerikai Társaság számára, amely az első egész évben fennálló prémvadásztelepet alapította a Kodiak-szigeten. Ez a támadás, valamint a betegségek, amiket a vadászok hoztak magukkal, megtizedelték a sziget lakosságát.
1835-ben a nicoleño törzs még életben maradt tagjai egy mexikói hajó, a Peor es Nada fedélzetén elhagyták a szigetet, és Kaliforniába mentek. Juana Maria azonban valamilyen oknál fogva nem volt ezen a hajón. Máig tisztázatlan, miért maradta szigeten, de egyes történetek azt mesélik, hogy leugrott a hajóról, és visszaúszott a szigetre, hogy a kisfiával lehessen. Sok kutató azonban ezt a változatot egyszerű túldramatizálásnak tartja.
A magányos nő keresése
A kaliforniai Santa Barbara kikötő környékén elterjedtek a történetek a szigeten egyedül élő nőről, és a helyi keresztény misszionáriusok finanszírozásával még expedíciók is indultak a felkutatására, de sokáig nem bukkantak a nyomára.
1835-ben George Nidever prémvadász és legénysége kikötöttek a szigeten, és rátaláltak a nő nyomaira. Másnap pedig őt magát is megtalálták, a nő bozótosban bujkált, onnan figyelte csendesen a legénységet.
A kapitány a legénység egyik tagját, egy őslakos indiánt kért fel, hogy próbáljon meg kommunikálni a nővel. Bár a kommunikáció nehézkesen ment, valamennyire mégis sikerült megérteniük egymást.
Fotó: Wikipédia
Hogy élt Juana Maria a szigeten?
Találkozásukkor a nő sült hagymával kínálta a legénység tagjait.
Juana Maria egy részben bálnacsontokból álló kunyhóban élt, és egy közeli barlangot is gyakran felkeresett. Szárított húson élt, és egy boton rovátkákkal mérte a szigeten egyedül töltött időt.
Úgy tűnt, örül a hajósok felbukkanásának, és szívesen hagyta el velük együtt a szigetet.
Juana Maria rövid élete Santa Barbarában
Santa Barbarában Juana Maria Nidever kapitánnyal és feleségével, a spanyol származású Mariával élt, és a két nő a nyelvi korlátok ellenére is jól megértette egymást. Juana Maria ideje nagy részét a ház tornácán töltötte, ahonnan a tengert figyelte. Látogatói is érkeztek, többségükben bennszülöttek, akik gyümölcsöket vittek neki ajándékba. Szerette a lovakat, és lenyűgözte őt az új környezete.
Bár a nyelvjárásaik különböztek egymástól, sikerült megértenie magát néhány őslakossal, aki meglátogatta őt, és így sikerült valamelyest továbbadnia a történetét.
„Az általa elmesélt történet szerint a fiával maradt a szigeten, és évekig együtt éltek ott. Egy nap a fiú halászni ment, a csónakja felborult, ő pedig eltűnt. Valószínűleg cápatámadás áldozata lett.” – mondta Steven Schwartz, egy régész, aki 25 éven át tanulmányozta a San Nicolas szigetén talált tárgyakat.
Fia halála után Juana Maria valóban teljesen egyedül maradt a szigeten. Bár 18 évig nagyszerűen boldogult egyedül, a magány arra késztette, hogy elhagyja a szigetet, ezért minden további nélkül Nidever legénységével tartott.
Juana Maria 1853. október 19-én hunyt el, alig hét héttel azután, hogy Santa Barbarába érkezett, a halál oka valószínűleg vérhas fertőzés volt.
Halála előtt megkeresztelték, ami lehetővé tette, hogy a neve bekerüljön az egyházi nyilvántartásokba, így a története fennmaradhatott az utókor számára.
Lehet, hogy nem Juana Maria volt népének utolsó képviselője, de az szinte biztos, hogy ő volt az utolsó, aki még beszélte a nicoleño törzs nyelvét. Vele együtt egy nyelv és egy kultúra is eltűnt a Föld színéről.
Története inspirálta Scott O’Dell Kék delfinek szigete című regényét. Forrás
