A szülők állandóan rohannak, és sokszor elvesznek a mindennapokban, a nagyszülők azonban megtehetik, hogy lecsendesednek unokáikkal, és mesélős, sutyorgós, bölcselkedős délutánokat-estéket tartanak. Ezek azok a pillanatok, amikor átadhatnak egy keveset abból az élettapasztalatból, amit az elmúlt évtizedekben sikerült megszerezniük.
A szülők állandóan rohannak, és sokszor elvesznek a mindennapokban, a nagyszülők azonban megtehetik, hogy lecsendesednek unokáikkal, és mesélős, sutyorgós, bölcselkedős délutánokat-estéket tartanak. Ezek azok a pillanatok, amikor átadhatnak egy keveset abból az élettapasztalatból, amit az elmúlt évtizedekben sikerült megszerezniük.
Csak ülni és elmélyülten beszélgetni – ezek a legszebb pillanatok a nagyszülő-szülő-gyerek kapcsolatokban. 50-60-70 évvel a hátunk mögött pedig már bizony van mit mesélni, és van mit átadni. Az unoka pedig lelkes közönség, aki képes tanulni ezekből a történetekből, és még az is előfordulhat, hogy a nagyszülőre hallgat, amikor apával-anyával épp nem akar beszélni.
Életbölcsesség #1: Segíts másoknak!
Mire tanít: empátiára, hogy képesek legyünk más szemszögéből szemlélni a problémákat.
Hogyan? Másoknak (másokon) segíteni – az empátiára való nevelés klasszikus módja. Vállaljunk közösségi munkát, jótékonykodjunk rendszeresen, hogy az unokád lássa, számít a segítségünk, és képesekek vagyunk megváltoztatni mások életét. Nem kell nagy dolgokkal kezdeni, először segíthetünk a szomszédnak összeszedni az avart, vigyázhatunk a szomszéd kisgyerekre az unokánkkal együtt. Így megtanulja, hogy egy kis munkával sokat lehet tenni másokért. Ha több időnk és erőnk van, kereshetünk olyan civil szervezeteket, ahol önkénteseket is foglalkoztatnak.
Vállaljunk közösségi munkát, jótékonykodjunk rendszeresen, hogy az unokánk lássa, számít a segítségünk
Fotó:
Életbölcsesség #2: Légy hálás!
Mire tanít: hálára, hogy megtanuljuk értékelni a dolgokat az életünkben.
Hogyan? Mutassuk meg az unokánknak, hogy egy egyszerű köszönömön túl is kifejezhetjük a hálánkat. Kérjük meg, hogy mondja el, miért örül az ajándéknak, amit kapott, és mire fogja használni. Az együtt töltött időben keressük meg azokat az apróságokat, aminek mi örülünk (ha süt a nap, ha kibújt az első hóvirág, ha kapunk egy nagy ölelést az unokánktól).
Életbölcsesség #3: Úgy viselkedj másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled viselkedjenek!
Mire tanít: tiszteletre, hogy értékeljük a másikat, és viselkedjünk kedvesen.
Hogyan? Mondjuk el az unokánknak, hogy mi miért tisztelünk másokat, miért csodáljuk a tanárt, a pénztárost, a postást. Mutassuk meg neki, hogy figyelünk a másikra, ha az mond valamit, a szemébe nézünk, meghallgatjuk, nem szólunk közbe. Ügyelünk rá, hogy a cselekedeteink hogyan befolyásolnak másokat, például összeszedjük a játékokat, ha már nem játszunk velük, nehogy a másik elessen bennük.
Életbölcsesség #4: A hazudozás nem vezet sehova
Mire tanít: őszinteségre, bár igazat mondani sokszor nagyon nehéz.
Hogyan? Mindenki füllentett már életében, ezért nyugodtan meséljünk el az unokánknak egy-két történetet, amikor mi ilyen helyzetbe kerültünk. Azt is mondjuk el, miért bántuk meg, és hogyan cselekednénk ma. Mindig legyünk őszinték az unokáinkkal, és tartsuk be, amit megígértünk, hiszen ha mi így bánunk velük, ők is így tesznek majd. Ha mégis füllentenének, de aztán elmondják az igazságot, dicsérjük meg őket az őszinteségért.
