Egy minnesotai házaspár idén június 10-én ünnepelheti 75. házassági évfordulóját. Hazel Bollinger 2023 novemberében töltötte be a 100. életévét. Férje, Norman Bollinger 2024. február 28-án lett 100 éves.
1945 júniusában ismerkedtek meg, egy sor „csodának” köszönhetően, ahogy ők maguk nevezik a találkozásukhoz vezető véletlenek sorozatát, és 1949-ben házasodtak össze. Az évek során négy gyerekük, hét unokájuk és húsz dédunokájuk született.
„Sok kihívással néztünk szembe, és még mindig minden nap kihívás lehet, de szeretettel és hittel próbáljuk leküzdeni az akadályokat.” – mondta Norman Bollinger a házasságukról. „Minden reggel együtt imádkozunk és felolvasunk egy reggeli áhítatot. Így kezdtük a házasságunkat, és amióta házasok vagyunk, minden nap ezt tesszük, amennyire csak tudjuk” – tette hozzá.
A házaspár elmondása szerint több mint 7 évtizede tartó kapcsolatukban Isten mindig is fontos szerepet játszott a családjuk életében. „Minden nap hálát adunk neki a házasságunkért. Maradjunk közel Istenhez, és ő is közel marad hozzánk. Ha hiszel Istenben, csak kérned kell, és megkapod, amire vágysz” – mondta Norman.
Norman Bollinger Idahóban született, és 23 éves koráig a családja farmján dolgozott, ekkor azonban beiratkozott egy fogorvos képző tanfolyamra Arkansasban. Hazel Bollinger Dél-Dakotában született, és a középiskola elvégzése után ápolónő lett.
A pár egy keresztény nyári táborban ismerkedett meg, és találkozásukat „négy csodának” tulajdonítják. Az első csoda Norman szerint az volt, hogy az apja azon a héten elengedte őt a farmról, amikor részt vett a szomszédja, Carol esküvőjén Minneapolisban.
Az esküvő után a vőlegény édesanyjával utazott hazafelé, de a nő rendkívül beszédesnek bizonyult, ami nagyon fárasztotta, ezért megkérte, hogy tegye őt ki inkább egy keresztény nyári tábor helyszínén, mert eszébe jutott, hogy egy észak-dakotai unokatestvérét ott szentelik fel lelkésznek. Ez volt a második csoda.
A harmadik csoda Hazel jelenléte volt a táborban. A nő épp egy kaliforniai utazásra készült a bátyjával, de a megérzése azt súgta, maradjon inkább otthon. Másnap a lelkész felesége felhívta, és megkérte, segítsen a táborban, amit ő el is fogadott. Norman és Hazel abban a táborban ismerték meg egymást.
„Megláttam a legszebb fiatal nőt fehér blúzban és kék szoknyában. Nemcsak a szívemet vonzotta, hanem a lelkemet is. Tudtam, hogy találkoznom kell vele” – emlékezett vissza a férfi, hozzátéve, hogy aznap este elhívta sétálni Hazelt a tóparton, amire ő igent mondott – és ez a negyedik csoda szerelmük történetében.
Azonnal tudták, hogy összeillenek, de mivel más-más államban éltek, a következő 4 évben távkapcsolatban éltek, és nagyrészt levelek révén tartották a kapcsolatot, bár Norman, aki időközben megtanult repülőgépet vezetni, és beiratkozott az egyetemre Arkansasban, olyan gyakran látogatta meg Hazelt, amilyen gyakran csak tudta. 1947-ben megvásárolta első saját kisgépét, és azzal repült rendszeresen Minneapolisba.
1949. június 10-én házasodtak össze, és 5 napos nászútjukat követően beköltöztek első közös otthonukba, amit Hazel barátnői a távollétükben kitakarítottak és berendeztek, hogy meglepjék a fiatal párt. Az életük ezután rendkívül mozgalmas és aktív volt.
Miután felnevelt négy gyereket, Hazel tovább képezte magát ápolónőként, és nagyrészt otthoni betegápolással foglalkozott, amíg 80 éves korában el nem törte a bokáját, és nyugdíjba nem kellett vonulnia. Eközben Norman, aki a házasságkötés után nem engedhette meg magának a fogászati felszerelés megvásárlását, hogy rendelőt nyisson, egy ideig gépészként dolgozott, majd tanári diplomát szerzett, és természettudományokat tanított. Feleségével együtt ugyanakkor több idős otthont is vásároltak és vezettek, majd egy futárszolgálatnál dolgozott, helyi és országos kézbesítéseket végzett, amíg 97 éves korában végleg nyugdíjba nem vonult.
„Együtt jártuk be az egész országot, és nagyon jól éreztük magunkat, kerestünk egy kis plusz pénzt; de nem a pénz volt a lényeg, sokkal inkább az, hogy olyasmit csináltunk, amit szerettünk” – mondta a férfi.
A házaspár egyik unokája, Tonya Banther szerint a nagyszülei igazi példaképek a számára. „Megmutatták, hogy a házasságnak milyennek kellene lennie. Egy életre szóló elkötelezettség egymás iránt a jó és a rossz időkben, és mindenben Isten áll a középpontban. Mindenhová együtt mennek, és mindenhol fogják egymás kezét” – mondta.
Tonya azt is elmesélte, hogy amikor a nagymamája tavaly elesett, és eltörte a csípőjét, a nagyapja minden egyes nap meglátogatta a rehabilitációs központban, és reggeltől estig mellette volt. „Ez a szeretet és elkötelezettség jól látható megnyilvánulása volt, és erre mindig emlékezni fogok” – mondta.
Ami a hosszú és boldog házasélet titkát illeti, Norman és Hazel erre vonatkozóan is adott néhány tippet. Amikor összeházasodtak, elhatározták, hogy ha valaha is összevesznének, Norman kimegy a szabadba, amíg egy kicsit megnyugszanak. A 99 éves férfi ezért viccesen megjegyezte: „A hosszú élet és a boldog házasság titka tehát a szabadban töltött élet.”
De néhány komolyabb tanáccsal is szolgált: „Légy jó hallgatóság, ismerd be, ha tévedsz, oszd meg az érzéseidet. Bókolj, és mondj köszönetet, nevess sokat, legyenek jó barátaid, és tudj megbocsátani. Keresd a pozitívumokat, ne ragadj le a negatívumoknál.” Forrás
