Az alábbi élménybeszámolót az interneten találtuk, és mivel érdekes, aktuális, és megérintett minket a tartalma, ezért elhoztuk Neked.
A történetet egy édesanya meséli el, a nevét nem tudjuk, de csak ennek a beszámolónak a kedvéért nevezzük őt Máriának.
“A kisfiam, Zalán ma azzal kommentálta a bizonyítványát, hogy az osztályfőnöke azt mondta neki, ez a bizi nem szép, és benne ennél sokkal több van, ráadásul még azt is hozzátette, hogy én biztosan szomorú leszek emiatt…
Bevallom, valóban szomorú lettem, de nem attól, ami a bizonyítványban áll, hanem elsősorban azért, amit a tanár mondott.
Mert a kisfiamnak annak ellenére gyomoridege volt, hogy a bizonyítványa nem tartalmazott hármasnál rosszabb jegyet.
Látszott rajta, hogy tart a reakciómtól, holott én nem vagyok egy diktátor típusú szülő. Tudomásul vettem a bizonyítvány tartalmát, és mosolyogva megkérdeztem a kisfiamtól, hogy kér-e almát.
Láttam rajta, hogy nem erre számított: dehát a jegyek… Én csak azt mondtam, hogy a jegyek nem számítanak, csak az, ami a számok mögött van. Az élmények, a tudás… És ezeket nem lehet ilyen kegyetlenül leértékelni. Mert mi az, ami nincs benne:
– Az a páratlan élmény, amit az jelentett, hogy se én, se a férjem, majd még a könyvelőm se tudott megoldani… Végül este kilenckor egy volt matektanárnő barátnőm segített ki minket, és oldotta meg az ötödikes matekot, amikor már minden reményünk elszállt…
– Az a három hét, amikor estéről estére a Kőmíves Kelement kellett magolni, eredeti nyelvezetében…
– Az a gyomorideg és sírás, amit egy angol nyelvű vers bemagolása jelentett, amit annak ellenére tökéletesen vártak el az iskolásban, hogy még csak pár szót tudott angolul. Végül az első egyes után, hiába kapott a javításra ötöst, összességében így is csak hármast ért a “teljesítménye”.
Viszont az alábbi, “nagyon lényeges” dolgok szerepet kaptak a jegyekben:
– Az az egyes osztályzat, amit azért testáltak Zalánra, mert egyszer elfelejtett házit csinálni.
– Az a hármas, ami egy kéthetes betegség követő első órán felelésre kapott.
– Az az ősi szokás, hogy a készségtárgyakból is jegyeket osztogatnak.
Holott szegény Zalánom maximum fekete varjút képes rajzolni alagútban. A hangját pedig tőlem örökölte, így valószínűtlen, hogy valaha is jelentkezni fog az X-faktorba, vagy maximum, mint elrettentő példa.
Lényeg: aláírtam a gyerekem bizonyítványát, majd megölelgettem, és közöltem vele, amúgy meg szeretem őt. Ja, és szomorú az nem igazán vagyok miatta.”
