Ha egy kapcsolat a vége felé közeledik, az nem mindig egyértelmű, főleg nem mindkét fél számára. Nemcsak olyan jelei lehetnek ennek, hogy utáljuk egymást, vagy az egyik fél félrelép. A lényeg sokszor a részletekben rejlik, a kisebb jelek pedig néha sokkal többet árulnak el a kapcsolatunkról, mintha a nagy dolgokban keresnénk a válaszokat.
Csökken az aggódás
Ha az ember szerelmes, akkor borzasztóan aggódunk minden apró-cseprő dolog miatt, ami a kedvesünkkel kapcsolatos. Legyen szó egy állásinterjúról vagy egy külön töltött csapatépítő összejövetelről, mindent tudni szeretnénk a másikról. Ha a szerelem „fogyóban van”, akkor az aggódás mértéke is csökken. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy bármi történhet a párunkkal, és minket az nem érdekel, csupán már nem érezzük az ő problémáit a sajátunkénak.
Csökken a hiányérzet
Ha teljesen kiegyensúlyozott a párkapcsolatunk és valóban boldogok vagyunk, akkor minden időnket a szerelmünkkel akarjuk tölteni. Ha van egy kis szabadidőnk egy fárasztó szaladgálós napon, azt is csak a párunkra akarjuk fordítani. Ha azonban ez a kapcsolat már nem olyan, mint régen, akkor a külön töltött idők nemhogy fájdalmasak, de szó szerint megkönnyebbüléssel töltenek el minket, amit sokszor azzal magyarázunk, hogy szükségünk van az egyedüllétre is. Ez természetesen így van, de ha az együtt töltött idők helyett mindig mást választunk, és kifogásokat keresünk, akkor valószínűleg ez az eltávolodás egyik legkirívóbb jele.
Csökken a kompromisszum
A kompromisszum az egyik legfontosabb dolog, mondhatni az egyik alapköve egy párkapcsolatnak. Hiszen ha ez nincs meg, akkor csak veszekedés lesz, és a másik megbántása. Amikor viszont egy kapcsolat kezd kihűlni, akkor az egyik első jele lehet ennek, hogy a kompromisszumkészségünk alábbhagy. Már nem akarunk áldozatot hozni a másikért, és nem a közös jó a leglényegesebb számunkra, inkább az, hogy mi ne sérüljünk. Ez a jel szinte láthatatlan, ám mégis a legbeszédesebb.
