A boldogság az az érzés, amit az élet legapróbb örömei is képesek kiváltani bennünk. A boldogság ugyanis belőlünk, belülről fakad – tartja a mondás. De amilyen egyszerűnek tűnik, épp olyan nehéz a gyakorlatban megtalálni, megélni főleg úgy, ha egy olyan párkapcsolatban élsz, amelyben egyedül érzed magad, amelyből hiányzik az adok-kapok kölcsönössége.
Általában senki nem szereti világgá kürtölni, hogy boldogtalan, hogy hiányzik valami az életéből. Félünk szembenézni vele, félünk hangosan kimondani, mert úgy gondoljuk, amíg nem beszélünk róla, addig talán nem is létezik. De érezzük, hogy ott van. Vagy éppen aggódunk valaki miatt, akit ismerünk, és akin látjuk, hogy (ugyan)ezzel vívódik.
Ugyanolyan fájdalmas, ha mi magunk kerülünk ebbe a kelepcébe, mint amikor valamelyik szerettünket látjuk a keserűség hullámaival megküzdeni. A kommunikáció ebben az esetben is aranyat ér. Továbbá, a hatalom magunk és az érzéseink felett a tudással – a felismeréssel, a magunkkal szembeni őszinteséggel kezdődik. Van ugyanis néhány árulkodó jele annak, ha valaki boldogtalan (de talán még ő maga sem tudja ezt). Ezekre érdemes odafigyelni úgy a saját, mint a szeretteink esetében.
1. Furcsa betegségekben szenved
Ha valaki hosszú ideig boldogtalan egy kapcsolatban, ha nem érzi otthon magát benne, akkor az megviseli a testét. Különösen akkor, ha úgy érzi, hogy senki sem törődik az igényeivel. Dr. Máté Gábor szerint, ez idővel autoimmun betegségekben, hátfájásban, fáradtságban és végül rákban nyilvánulhat meg.
Az orvos megfigyelte, a ki nem fejezett érzelmek ötször nagyobb arányban vezethetnek tüdőrákhoz, mint azok esetében, akik kezelni tudják az érzéseiket és szükségleteiket. Még akkor is, ha ezek közül az emberek közül néhányan dohányoznak!
2. Állandóan neheztel valamiért
Azok, akik nem kapnak semmit cserébe, rengeteg szeretetet tudnak adni – egy ideig. De végül az önfeláldozás neheztelésbe torkollhat. Egy boldogtalan nő, aki állandóan a párját vagy másokat helyez előtérbe és elnyomja a saját igényeit, később passzív-agresszív viselkedéshez folyamodhat.
A neheztelés azonban igazi szerelemgyilkossá válik, hacsak mindkét fél készen nem áll a változásra. Ha állandó szereplő egy kapcsolatban az elutasító, gúnyos, célozgató, frusztrációt tükröző hangnem (például, „rendben, csinálj, amit akarsz”, „nem érdekel, úgysem hallgatsz rám soha”, „menj csak, én majd elintézem, mint ahogy mindig is szoktam”), mindenképp nyílt és őszinte kommunikációra van szükség az orvoslásához.
3. Hálószobai gondokkal küzd
Az intimitás hiánya valódi stresszfaktor lehet egy párkapcsolatban. Bár hajlamosak vagyunk legyinteni felette, a fizikai kapcsolat igenis létfontosságú egy egészséges, kiegyensúlyozott kapcsolatban. A párkapcsolat csapatmunka, oda-vissza működő folyamat, ennek hiánya pedig két magányos emberhez vezet.
4. A családja és a barátai tudják, mi a gond
A nők eleve hatékonyabban kommunikálnak, mint a férfiak. És általában a nonverbális kommunikációban is jobbak. Ezért a szeretteik pontosan ki tudják olvasni, mi rejlik a sorok között. Az is megtörténhet, hogy a nő meg tud nyílni nekik, de a párjának nem. Mert valahányszor megpróbálta, a párja elzárkózott és dühös lett. Vagy a saját igényeivel válaszolt: „na és velem mi lesz?” ahelyett, hogy meghallgatta volna a nő mondanivalóját. Ezért sokszor a partner az utolsó, aki értesül a nő boldogtalanságának mélységéről.
5. Elvonul a társaságtól
Akit nem hallgatnak meg vagy nem kap figyelmet otthon, az társaságban még annyira sem mer kibontakozni. Elveszíti az energiát a szocializálásra. Ráadásul fájdalmas boldog párok társaságában szembesülni a saját nyomorúságunkkal. Szóval, ha azt veszed észre, hogy rejtőzködsz, vagy ismersz olyant, aki rendszeresen kihagyja az összejöveteleket, nem árt óvatosan megkérdezni tőle, hogy minden rendben van-e.
6. Úgy érzi, elveszíti az önérzetét
Amikor állandóan más igényeit helyezzük a sajátunk elé, egy idő után megfeledkezhetünk arról, kik is vagyunk, mit is akarunk. Észrevesszük, hogy már teljesen a másikra hangolódtunk, az ő boldogságát hajszoljuk, feláldozva a saját álmainkat, szenvedélyeinket, véleményünket. Idővel ez komoly identitásválsághoz vezethet.
Lehet, hogy belenézünk a tükörbe, és fel sem ismerjük önmagunkat. Nőként hajlamosak vagyunk mindent megtenni a szeretteinkért. De nem az önérzetünk árán. A szerelem célja nem az, hogy lemondj, megsemmisítsd önmagad. Aki igazán szeret, az nem fogja soha elvárni tőled, hogy ekkora áldozatot hozz, hanem szárnyakat ad, hogy repülj!
7. Megváltozik a fizikai megjelenése
A krónikus boldogtalanságnak fizikai tünetei is lehetnek: megváltozik a kinézetünk, a közérzetünk, a viselkedésünk. Elhanyagolhatjuk a külsőnket, mellőzzük az öngondoskodást, másképp öltözködünk, esetleg elhízunk, lefogyunk, és a bőrünk is fényét veszti, mintha megöregedne. Itt nem a korral és életkörülményekkel járó, természetes változásokról beszélünk, hanem arról, ahogy a belső szürke érzéseink alakot öltenek a külsőnkön. Mert már nem érezzük, hogy megéri foglalkoznunk magunkkal, hiszen úgysem látnak minket.
Mi értelme szépen felöltözni, sminkelni, ha felénk se néznek? Ettől már csak egy lépés, hogy a káros szenvedélyekbe menekülünk. Vagy, a másik véglet: a kimerülésig edzünk, a külsőnk megszállottjává válunk, hogy a párunk már végre észrevegyen bennünket. Az az igazság, hogy semmilyen külső változás nem oldhat meg egy belső problémát. Egyedül csak azzal segíthetsz, hogy megállsz és elgondolkodsz azon, mi is zajlik valójában a felszín alatt.
A szeretet soha nem mehet a saját boldogságunk és jólétünk rovására. Méltó vagy egy olyan kapcsolatra, amely felemel, inspirál, és a legjobbat hozza ki belőled. Forrás
