A házasság egy fontos döntés két partner számára, akik úgy érzik, életük hátralévő részét meg szeretnék osztani egymással. Amikor kimondják az igent, őszinte szeretettel indulnak el a közös céljuk felé vezető úton. De nem minden esetben kölcsönös a boldogság, és bizony vannak, akik rejtett szándékokkal vetik bele magukat ebbe a közös kalandba.
Bár azt hitte, a házassága erős alapokra épült, Laurának rá kellett döbbennie, a férfi, akivel tíz éve volt együtt, valójában nem szereti őt. Egy véletlenül elcsípett beszélgetésből derült ki számára az igazság, hogy a párja, akit ő mindennél jobban szeretett, csak a pénz miatt van mellette.
„A szép álom egy hétköznapi estén tört össze, amikor egy kicsit lazább munkanap után korábban hazaértem. Ekkor dőlt össze a világom, a valóság egyszerre sokkolt és törte össze a szívemet” – indította a történetét Laura. Elárulta, tíz éve ismerte meg Johnt, akihez később feleségül ment.
„Mindvégig úgy éreztem, hogy szeretett és megbecsült, ezért soha nem is sejtettem, hogy problémák lesznek a házasságunkban. Rendkívül komoly férfinak láttam őt, aki mindig tudta, hogyan gondoskodjon rólam. Mindig biztonságban és megbecsülve éreztem magam a társaságában, ezért soha nem kérdőjeleztem meg az érzéseit” – folytatta a nő.
Azon a napon, amikor a szokásosnál korábban érkezett haza, John nem hallotta, hogy megjött. Épp videóbeszélgetést folytatott az egyik barátjával, Laura pedig nem akarta megzavarni őt. Adrian, a barát, aki szintén nem vette észre a feleség érkezését, ekkor vetette fel a témát, ami szilánkokra törte Laura szívét.
„Haver, megütötted a főnyereményt Laurával. Van pénze. Egy életre be vagy biztosítva. Egy fillért sem kell kivenned a zsebedből a nyaralásra. Laura mindent fizet” – hangzott a készülékből, de valójában John válasza volt az, ami megsemmisítette a nőt. A férfi hangja csak „hideg visszhang volt, és megmutatta, hogy nincs szíve: ’azt hiszed, könnyű minden reggel ránézni? Ez az ár, amit fizetnem kell érte’” – idézte fel a férje válaszát a feleség.
Laura sokkot kapott. Ha nem végzett volna aznap hamarabb a munkával, talán még ma sem tudná, kivel élt együtt. A férfi, akit szeretett és akiben megbízott, csak egy bankszámlát látott benne. A felismerés, hogy John számára a szeretet, a közös emlékek mit sem jelentettek, csakis a pénz, fájdalmas tőrként döfött a szívébe.
„Nem tartom magam gazdag embernek, de igen, van egy tisztességes munkám, pénzügyi elemző vagyok, és körülbelül 300 000 dollárt keresek évente. De ez fárasztó, 70 órás munkahetek eredménye. Bár a szüleim anyagilag jól állnak, nem kapok tőlük végtelen pénzáradatot. Mindenem a munkámból származik” – magyarázta Laura, akinek az is fájt, hogy ennyire félreismerte a férfit, akihez hozzáment.
A feleség úgy döntött, nem leplezi le egyből Johnt, hanem inkább hagyja, hogy a tettei leplezzék le őt. „Nem akartam bosszút állni, és nem akartam, hogy úgy szenvedjen, mint én, hanem csak megmutatni neki, hogy nem csak a pénz számít az életben. Eljött az ideje, hogy John megtanulja, hogy egy ember értéke nem a bankszámláján, hanem a szívében és a lelkében van. És megfogadtam, hogy ezt a leckét soha nem fogja elfelejteni” – vélekedett Laura, amint a tervén gondolkodott.
A férj továbbra is játszotta a szerepét, mit sem sejtve, hogy a felesége bosszút forral ellene. Laura egy romantikus estét szervezett, finom vacsorával, gyertyafénnyel egy különleges alkalomra hivatkozva. Kitalált egy történetet egy közelgő örökségről, amit megosztott Johnnal, és figyelte a reakcióját. „A szüleim úgy döntöttek, hogy itt az ideje… Azt tervezik, hogy a vagyonuk jelentős részét rám ruházzák. Ez egyfajta korai örökség” – kezdett bele a mesébe a nő, miközben a férje szemében a kapzsiság fénye csillogott.
„Pontosan úgy reagált, ahogy vártam” – állapította meg Laura. Aztán hozzátette: „Van azonban valami, amit előbb meg kell oldanunk. A szüleim ragaszkodnak hozzá, hogy házassági szerződést írjunk alá. Igazából ez csak formalitás, hogy az örökséget megfelelően kezeljük.” John gondolkodás nélkül, azonnal beleegyezett. Mivel mindig is egy naiv, szerelmes nőként ismerte Laurát, meg sem gondolta, hogy kelepcébe csalja.
A nő trükközött, azt éreztette a férjével, hogy minden az ő elvárásai szerint alakul majd. „Ha egyszer minden rendeződik, arra gondoltam… ünnepelhetnénk. Talán még azt az új autót is megvehetnénk, amit kinéztél magadnak” – tette hozzá elmésen, hogy még jobban csőbe húzza Johnt. A férfi azonnal aláírta a papírokat, mohósága bizonyítékaként.
„Amint a kezemben volt az okirat, nem vesztegettem az időt. Már másnap beszéltem egy ügyvéddel, elmondtam neki a drámát, amin keresztülmentem, és beadtam a válókeresetet. Bár a szívem nehéz volt az árulás súlyától, úgy éreztem, hogy a különválással felszabadulok” – folytatta a történetet Laura. Amikor elérkezett az igazság pillanata, John viselkedése drámaian megváltozott. Már nem volt az a magabiztos férfi. Hirtelen egy megbocsátásért könyörgő emberré „alacsonyodott”.
„Bármit megtett volna, hogy velem maradhasson, mert tisztában volt vele, hogy a válás nincstelenné teszi” – fogalmazott Laura, akinek esze ágában sem volt alkudozni. Teljesen figyelmen kívül hagyta John színjátékát, és úgy döntött, továbblép.
„Semmi keresnivalóm nem volt egy olyan férfi oldalán, aki kihasznált, hazudott nekem, és nem is szeretett. Tévedett, amikor azt hitte, hogy ragaszkodni fogok a szerelemhez, amit ő erőltetett magára” – állt ki magáért a feleség.
Látszólag John később valóban rájött, mekkorát hibázott, és megbánta, amit tett. Laura viszont egy életreszóló leckét kapott. „Bár a szívem összetört, és a lelkem hamuvá égett, képes voltam feltámadni a hamvaiból és újrakezdeni. Az önbecsülésem az egekbe szökött, különösen azért, mert ismét rájöttem, hogy több vagyok, mint az anyagi értékem vagy a fizikai megjelenésem” – vonta le a tanulságot.
