A minap a hűségről és a szerelemről beszélgettem az egyik legjobb barátnőmmel. Ő azt vallja, hogy senki sem lehet egész életében ugyanahhoz az nőhöz vagy férfihoz hűséges.
Szerinte azért van annyi rosszul sikerült házasság, mert az emberek nagy része nem tudja örök életére elkötelezni magát. Ha mégis, akkor is ráun a társára. Nem minden esetben történik fizikai megcsalás, de az érzelmire annál nagyobb az esély.
Sokáig hallgattam az érveit, de aztán a saját életem példájával próbáltam elmagyarázni neki azt, hogyha jól választunk, akkor igenis létezik az örök, talán a síron is átívelő szerelem.
Elmeséltem neki azt a romantikus történetet, ahogy te és én egymásra találtunk, és a következő pillanatban mindketten tudtuk, hogy képtelenek vagyunk egymás nélkül élni. Ennek idestova már több mint 40 éve. Ma sem csinálnék semmit másképp. Úgy tartják, amikor az ember találkozik az igazival, akkor egyszerűen érzi, hogy most végre örök hazára talált. Nem lehet szavakkal leírni vagy megmagyarázni ezt az érzést, ám az, aki átélte már, pontosan tudja, miről beszélek.
A férjem és én egy véletlennek köszönhetjük egymást, ám biztos vagyok abban, hogy így volt megírva a sorsunk. A barátnőm beteg lett a nyaralás előtt, ezért nekem adta a jegyét és én mentem el helyette arra a hajókirándulásra, amin te ültél le mellém. Beszélgetni kezdtünk, s azonnal éreztem, a sors akarta ezt, hogy ne a barátnőm hanem én üljek itt. Így kellett megismernünk egymást.
A négy napos nyaralás alatt minden este együtt vacsoráztunk. A hosszú, tartalmas beszélgetéseinkből kiderült, szinte ugyanazt akarjuk az élettől, és ami talán még ettől is fontosabb, nagyon hasonlóak vagyunk, de annyira mégis különbözünk, hogy izgalmasnak találjuk a másikat.
Talán nem szerelem, de a megmagyarázhatatlan kötődés megvolt első látásra.
Kicsivel több, mint negyven évvel ezelőtt esett meg ez az első találkozás, s úgy érzem, ha ma látnánk egymást először, akkor is ugyanúgy egymásba szeretnénk. A hajóút után még néhány hétig randizgattunk, majd rövid időn belül már a barátnőd, később a feleséged lettem.
A gyerekek születése még inkább meerősítette a kapcsolatukat. Eszünkbe sem jutott soha, hogy külön váljunk egymástól. Természetesen nálunk is voltak nehéz időszakok, viták és egyet nem értések. De felnőttként, kifinomultan kommunikálva sikerült mindent megoldanunk együtt.
Soha nem voltunk hűtlenek egymáshoz, sem fizikailag sem érzelmileg, de ennek jó okai vannak. Szeretjük és tiszteljük egymást, bízunk egymásban, rá merjük bízni az érzelmeinket a másikra, mert tudjuk, hogy egymás karjaiban biztonságban vagyunk.
A hűség igenis létezik. Ehhez az kell, hogy a megfelelő emberrel kössük össze az életünket. Az igazi, a Nagy Ő tényleg vár valahol ránk, és az ő oldalán eszünkbe sem jut az, hogy hűtlenek legyünk. Forrás: she.hu
