Az én nagymamám a legnagyobb kincs!
Nézz fel egy kellemes nyári estén a csillagos égre, hihetetlenül gyönyörű és megnyugtató! Ezek a csillagok a nagyszüleink óvó és vigyázó tekintetét jelképezik, minden lépésünket féltőn követik, és a jó irányba egyengetik az utunkat!
Minden nagyszülő a szeretet tanára, az együttérzés és az alázat mestere, éppen ezért tisztelettel tartozunk nekik. Legyünk hálásak azért, hogy életünk minden percét vigyázzák, és akkor is jelen vannak, ha már csak a csillagok közül néznek. Ők azok, akik feltétel nélkül szerettek, teljes odaadással, és cserébe nem kértek semmit.
Egyszer eljön az idő, amikor fizikailag már nincsenek mellettünk, de az összes tanításuk, a kitartásuk és életszeretetük tovább él bennünk. Arra tanítottak, hogy teremtsünk magunk körül szeretetteljes légkört, adjunk szívünk minden ajándékát mindazoknak, akik nagyon fontosak számunkra.
Az én nagymamám a legnagyobb kincs!
A nagyszülő a legnagyobb kincs a világon, szavak nélkül tudja átadni a világ legfontosabb értékeit és tanításait, példaértékű életük által felmutatják a jövőben rejlő lehetőségeket. Értékeljük azt, amit tőlük tanultunk, és adjuk tovább a következő nemzedék számára is.
Gyerekkorunk példaképe a mindig mosolygós, fehér hajú, süteményillatú, jóságos nagymama, ezt a képet akkor is őrizni fogjuk magunkban, amikor már nem lesz mellettünk. Bizonyos illatokról, ízekről vagy gondolatokról mindig ő fog eszünkbe jutni.
A tőle kapott szeretet megtanít arra, hogy feltétel nélkül fogadjuk el és szeressük önmagunkat, higgyünk abban, hogy értékesek vagyunk, legyünk mindig nagyon megértőek önmagunkkal szemben, és álljon a szeretet a legelső helyen.
A nagymamám fénye soha ki nem alszik
Ha felnézünk az égre egészen biztosan a legfényesebb csillag az, amelyik hozzánk tartozik! Mindig ott van, onnan fentről vigyáz ránk, ő a legfényesebb!
Az ő lelke a szívünkben él tovább! Nagyon fontos pillanatokat éltünk át együtt, és ezek soha el nem múlnak, tovább élnek egy illatos kávéban, a világ legfinomabb süteményében, és a hosszas esti beszélgetések felidézésében.
Olyan példát kapunk a nagyszüleinktől, amelyeket soha nem felejtünk, életünk láthatatlan irányítói, akkor is, ha nincsenek mellettünk.
Amikor felnézünk az égre, suttogjuk el neki ezeket a gondolatokat:
“Drága nagymamám, mérhetetlenül szeretlek, az, hogy már nem vagy mellettem, semmit nem változtat a dolgon. A mennyország egy sokkal vidámabb hely most már számodra, és egészen biztos vagyok benne, hogy a te mosolyod ragyogja be az égi birodalmat is. Mindig itt leszel mellettem, mindig itt leszel a szívemben, és esténként, mikor felnézek az égre, tudom, hogy a legfényesebb csillag te vagy!”
