– Apa, ma egyáltalán nem élveztem a játékot. Ha ez azért van, mert ettől az évtől már focisuliba irattál, akkor jobb, ha folytatjuk a zongorázást.
– Megértem fiam, hiszen vesztettél, és ez egyáltalán nem jó dolog.
– Nem apa, a vereségnek ehhez semmi köze.
– Akkor biztosan azért van, mert a csapattársaid nem passzoltak neked a meccsen. Még az edzőnek is próbáltam elmondani, de egyáltalán nem hallgatott rám.
– Nem, apa, nem ez az oka.
– Akkor, a játékvezetés miatt van? Sajnos azokban van a hiba, akik ezeket az alkalmatlan játékvezetőket elküldik mérkőzést vezetni.
– Apa, az a helyzet, hogy…
– Akkor az edződ zavar igaz? Aki a védősorban játszat, mert nem érti, hogy csatárnak kellene lenned.
– Apa, elég ebből! Nem azért vagyok szomorú, mert kikaptunk; nekem mindegy mennyit játszom, mert a pályán mindig a győzelemért teszek. Számomra az a fontos, hogy fussak és jól érezzem magam a csapattársaimmal. Én egyáltalán nem foglalkozom a játékvezetővel, csak pár évvel idősebb nálam, és hozzám hasonlóan ő is hibázhat. És az sem számít, ha hátvédként játszom, az edző döntéseit tiszteletben kell tartani. Ha meg a csapattársaim nem passzolnak, az sem probléma, sokszor én sem passzolok nekik, mert amikor nálam van a laszti, lehetőségem van megőrjíteni az ellenfelet!
– Akkor fiam, mi miatt vagy ilyen szomorú?
– A viselkedésed miatt apa. A bekiabálásaid, a tanácsok, amiket folyamatosan adtál… Amikor trágár módon beszóltál játékvezetőnek, nagyon szégyelltem magam. Aztán elkezdtél veszekedni a másik csapat szüleivel, majd vitatkoztál, és kiabáltál az edzővel, hogy rakjon fel támadónak.
– De fiam, ezeket csak azért csináltam, mert azt szeretném, hogy nyerj és boldog légy.
– Apa, nekem nem kell győznöm ahhoz, hogy boldog legyek. Nekem az is elég, hogy hétről-hétre együtt kergethetem a labdát a társaimmal. Apa, legközelebb kérlek, Te is érezd jól magad! Ne üvölts, ne kiabálj, hagyd békén az edzőt, a játékvezetőt és az ellenfelet! Csak nézd meg a meccsem, és hagyd, hogy élvezem a játékot a magam módján! Mert én nem akarok mást, mint önfeledten játszani!
A sport teljesen más. Ne azt kérdezd a gyerekedtől, hogy nyert-e vagy lőtt-e gólt…
Kezdd azzal, hogyan érezte magát!!!
Sokszor nem a gyerekeket kell nevelni, hanem a szülőket.
