Az édesanya a legdrágább és legfontosabb személy mindannyiunk számára. Az anyai szeretet határtalan, és az sem számít, ha már felnőtt nő vagy, egy anya szemében mindig gyerek maradsz. Szomorú látni, hogy egyesek, ahogy felnőnek, mennyire eltávolodnak az édesanyjuktól.
Ez a levél mindazoknak a gyerekeknek szól, akik néha megfeledkeznek arról, hogy az édesanyjuk már nem olyan fiatal, és meglehet, hogy több türelemre és figyelemre van szüksége, mint korábban.
„Legkedvesebb virágszálam! Drága lányom! Arra kérlek, légy egy kissé megértőbb velem ebben a periódusban. Bizony már nem vagyok olyan fiatal és gyors, mint korábban. Sajnálom, de öregszem, gyermekem.
Ha esténként leülünk beszélgetni, arra kérlek, légy türelmesebb, és ne kiabálj, ha véletlen többször is megismétlem ugyanazt. Emlékezz csak vissza a gyerekkorodra. Emlékszel, hányszor olvastam fel neked ugyanazokat a meséket, csak mert azok voltak a kedvenceid, és mindig ugyanazokat akartad hallani?
Ha azt látod, hogy nem boldogulok a számítógéppel vagy a telefonnal, arra kérlek, ne haragudj meg rám, és légy türelmes. Próbáld megérteni, hogy érzem magamat ezekben a pillanatokban. Emlékezz arra, hogy tanítottam meg neked kiskorodban azokat a dolgokat, amik a felnőttek számára természetesek. Megtanítottalak arra, hogy moss fogat, hogy tartsd a kezedben a villát, hogy fésülködj meg. Türelmes voltam veled.
Ha már nagyon öreg és gyenge leszek, ne haragudj rám, ha nem tudom tartani veled a lépést. Ne légy rám dühös, ha lassan járok, hiszen valaha én is így tanítottalak meg téged járni. Amikor megtetted az első lépéseket, én ott vártam rád, és hittem benned. Ne hagyj engem magamra, ahogy én sem hagytalak magadra soha, amikor szükséged volt rám. Sietség nélkül szeretném végigélni az életemet.
Ha néha elfelejtem, miről is beszéltem, elvesztem a beszélgetés fonalát, kérlek, ne légy rám dühös, és ne nevess ki. Emlékezz arra, hogy amikor kicsi voltál, és még alig tudtál beszélni, én meghallgattalak, és megértettelek, még akkor is, ha nem ismertél minden szót. Nekem az a legfontosabb, hogy mellettem légy.
Mindig is értékeltem és értékelni is fogom az együtt eltöltött időt. Emlékszem minden mosolyodra, minden könnyedre, minden sikeredre és minden kudarcodra. Kimondhatatlanul szeretlek, jobban szeretlek, mint magát az életet.
Próbálj megérteni, és próbáld meg átérezni, min megyek most keresztül. Gyere, éljük át együtt megértésben és boldogságban az öregségemet!”
