Áthoszi Sziluán orosz származású keleti ortodox szerzetes volt, akinek a tanításai ma is értékesek lehetnek. Ez a történet az ő egyik tanítását támasztja alá.
Egy fiatal diáklány, aki bölcsészkaron tanult az egyetemen, meglátogatta vidéki nagymamáját. A látogatás célja azonban nemcsak az volt, hogy találkozzon a nagymamájával, hanem az is, hogy egy kissé elszakadjon a várostól, és az ottani életétől, ahol nagyon boldogtalannak érezte magát, mivel nem sikerült beilleszkednie az egyetemen.
Rengeteget olvasott, és klasszikus zenét hallgatott – amit zenetanár édesanyja szerettetett meg vele – és ez már a középiskolában is kirekesztetté tette, de abban reménykedett, hogy az egyetemen másképp alakulnak majd a dolgok, mert azt gondolta, ott hozzá hasonló emberek veszik majd körül.
Ez azonban mégsem így történt, és az évfolyamtársai elkerülték őt. Ennek ellenére magára vonta a fiúk figyelmét, mivel titokzatosnak találták. Végül két fiú elhatározta, hogy megpróbálják meghódítani őt, és versenyeztek, hogy melyikük jár hamarabb sikerrel. A versenyről a lány kivételével mindenki tudott az egyetemen.
Az egyik fiú nagyon népszerű és jóképű volt, és minden buliba meghívták. Fél évig udvarolt a lánynak, aki végül beleszeretett. De miután elérte a célját, szakított a lánnyal, akinek összetört a szíve, és csak nehezen sikerült letennie az év végi vizsgáit. Azt remélte, hogy vidéken megnyugvásra lel, és erőt meríthet ahhoz, hogy ősszel visszamenjen az egyetemre, ahol még két éve volt hátra.
Amikor megérkezett a faluba, sétálni indult, és szinte azonnal jobban érezte magát a csendes, nyugodt környezetben. Amikor elsétált a templom előtt, eszébe jutott, hogy részt vehetne a vasárnapi misén a nagymamájával, és a következő vasárnap így is tett.
A templomban nagyon boldognak érezte magát, és úgy érezte, megtalálta azt a lelki békét, amit keresett, de elcsodálkozott azon, milyen kevesen vesznek részt a misén, mindössze talán húsz ember, és a többségükben öregek.
Azon a napon a fiatal lány elkezdett gondolkodni a saját életútjáról, neheztelés és keserűség nélkül, alázattal a szívében, és ezután az élete jobbra fordult. A következő évben találkozott egy másik fiúval, akivel egymásba szerettek, és ez a kölcsönös, őszinte érzelem meghozta számára a boldogságot, amire vágyott. Eközben a másik fiúnak, aki korábban játszadozott vele, meg kellett ismételnie az évet, mert nem sikerült letennie a vizsgáit.
De miért csak akkor kezdenek az emberek templomba járni, amikor megöregednek? Talán azért, mert az idősebbek tisztábban érzik a földi élet végének közeledtét. Ez igaz a súlyos betegekre is, akik szintén elérkezettnek látják az időt, hogy felkészüljenek az örök életre, megvallják a bűneiket, és alázattal éljék le életük hátralévő részét.
De ilyenkor gyakran előfordul, hogy az ördög minden erejével megpróbálja ezt megakadályozni; nem akarja elveszíteni a bűnös lelkeket, amelyek szerinte egyedül őt illetik meg. Ezért küld olyan gondolatokat, amelyek eltávolítanak bennünket Istentől.
Áthoszi Sziluán így fogalmazott ezzel kapcsolatban: „Emlékezzetek e két gondolatra, és féljetek tőlük. Az egyik azt mondja: ‘Szent vagy’, a másik: ‘Nem fogsz üdvözülni’. Mindkettő az ördög gondolata, és nincs bennük igazság. De gondolkodjatok így: ‘Nagy bűnös vagyok, de az Úr irgalmas, nagyon szereti az embereket, és megbocsátja a bűneimet.’ Legyen ez a hitetek: Az Úr meg fog nekem bocsátani.”
