Friedrich Nietzsche a 19. század egyik legnagyobb filozófusa volt, az individualizmus képviselője, az egzisztencializmus egyik előfutára, ugyanakkor a nihilizmussal és a nyugat-európai kultúra kritikájával is összefüggésbe hozható a neve.
Az 1844-ben Poroszországban született Nietzsche már az iskolában is kitűnt képességeivel, komponált, verseket írt, és klasszikus nyelveket tanult – ez utóbbi révén kezdett érdeklődni a filozófia iránt. Később független filozófus lett, és aktívan publikált egészen 1889-ig, amikor idegösszeomlást kapott. 1900-ban halt meg, befejezetlen műveit és írásait a húga örökölte.
Német ultranacionalistaként a húga úgy szerkesztette a műveit, hogy azok illeszkedjenek politikájához, így kapcsolatba hozta őt az antiszemitizmussal és a nacionalizmussal, majd később a fasizmussal és a nácizmussal. Életében megjelent műveiben azonban Nietzsche kifejezetten elítélte ezeket az eszméket.
1. „Ami nem öl meg, az megerősít”
Ezt az idézetet biztosan hallottad már, de valószínűleg nem tudtad, hogy Nietzschétől származik. Ami nem is csoda, hiszen mára már olyan széles körben elterjedt, hogy az eredete és eredeti jelentése homályba veszett.
Nietzsche szerint a szenvedés elkerülhetetlen része az életünknek, de nem sorscsapás, hanem lehetőség a fejlődésre, ezért értelmet kell találnunk benne. De ez még nem azt jelenti, hogy ezzel a mondással kellene igazolnunk az indokolatlan szenvedést, és szó nélkül tűrnünk kellene azt.
2. „Még a legszebb táj sem számíthat többé biztosan a szeretetünkre, miután három hónapig éltünk benne, és valamelyik távoli tengerpart vonzza a mohóságunkat: a birtokolt dolgok általában csökkennek a birtoklással.”
Ez lényegében azt jelenti, hogy a megszokás unalmat szül, illetve, „a szomszéd füve mindig zöldebb”. Vagyis a vágy gyakran erősebb hatással van ránk, mint az, ha ténylegesen megkapunk valamit.
Nietzsche soha nem nősült meg, de háromszor is megkérte ugyanannak a nőnek, Lou Andreas-Saloménak a kezét. Bár a nő minden alkalommal visszautasította, nem volt hajlandó lemondani róla, és azt mondta, viszonzatlan szerelme életének egyik legfontosabb része volt. Úgy érezte, hogy a vágyakozás hihetetlenül motiváló tényező, ami befolyásolja a viselkedésünket, míg a céljaink elérésével elveszítjük a motivációnkat.
3. „Aki nem tudja a napja kétharmadát önmagára szánni, az rabszolga, bárki legyen is az: államférfi, üzletember, hivatalnok vagy tudós.”
Nietzschének megvolt a maga véleménye az úr-szolga viszonyról, különösen úgy, hogy a társadalomban, amiben élt, hatalmas szakadék tátongott az arisztokrácia és a köznép között. Ezzel a kijelentéssel lényegében elítéli a másoknak való robotolást, ami szerinte megakadályozza az embert abban, hogy szabad legyen. Ebben pedig még ma is nagy igazság rejlik.
4. „Más fog parancsolni annak, ki önmagának engedelmeskedni képtelen.”
Ez lényegében azt jelenti, hogy erősnek kell lennünk, ha nem akarjuk, hogy mások kihasználjanak. Szerinte természetes, hogy az erős emberek kihasználják a gyengébbeket. Az egyetlen védekezés a kizsákmányolás ellen, ha elég intelligensek vagyunk, és elég önfegyelmünk van ahhoz, hogy ellenálljunk a befolyásolásnak, és a saját magunk urai legyünk.
5. „Az emberek általában felháborodnak, ha valaki túlzottan egyéni életszabályok szerint él; úgy érzik, ez a rendkívüliség megalázó rájuk, átlagemberekre nézve.”
Ha más utat választasz, mint a legtöbb ember, számíthatsz rá, hogy elítélnek érte. Ha sikerül eltávolodnod mások befolyásától, és a saját szabályaid szerint élsz, biztosan többen ferde szemmel néznek rád. Látva, hogy mire voltál képes, mások csak még mélyebben átérzik saját tehetetlenségüket, és ez bosszantja őket és irigységet szül bennük.
6. „Az első vélemény, amely eszünkbe jut, mikor hirtelen megkérdeznek valamiről, rendszerint nem a saját véleményünk, hanem a szokásos vélemény, kasztunkhoz, állásunkhoz, eredetünkhöz tartozó; az önálló vélemények ritkán úszkálnak a felületen.”
Nietzsche úgy látta, hogy az egyik módja annak, ahogy rabszolgasorba taszítjuk magunkat, az, hogy vakon ragaszkodunk mások eszméihez és véleményéhez.
Nagyon sok ember egyszerűen csak elismétli, amit a hírekben hall, vagy amiről mások beszélnek, ahelyett, hogy időt szánna arra, hogy mélyen elgondolkodjon a témáról, és saját véleményt formáljon arról.
Ugyanakkor nagy nyomás nehezedik ránk, hogy együtt ússzunk az árral, és ne mondjunk ellent a többségnek, még akkor sem, ha a véleményük ellentétes a miénkkel.
7. „Aki megalázza magát, azt akarja, hogy felmagasztalják.”
Ezzel a sorral Nietzsche az európai keresztény kultúrát támadta, az egyház ugyanis alázatosságra tanított, ő azonban ezt puszta színlelésnek látta. Az eredeti bibliai idézet, amire Nietzsche ezzel reagált, így hangzik: „Aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt felmagasztalják.”
8. „Egy erős és jól felépített ember úgy emészti meg tapasztalatait (beleértve a jó cselekedeteket és a vétkeket is), mint ahogy a húsokat emészti meg, még akkor is, ha kemény falatokat kell lenyelnie.”
Ez annak felismerése, hogy meg kell értened és el kell fogadnod mindazokat a tapasztalatokat, amelyek azzá tesznek, aki vagy, ahhoz, hogy teljes ember legyél.
Ahelyett, hogy elfelejtenéd vagy magad mögött hagynád a tévedéseidet, tanulnod kell belőlük, és meg kell értened, hogy ugyanúgy segítettek formálni téged, mint a sikereid.
9. „Több bölcsesség rejlik a testedben, mint a legmélyebb filozófiádban.”
Nietzsche az emberi testet a természet csodájának tekintette. Felismerte, mennyire bonyolult és összetett lények vagyunk, ugyanakkor azt vallotta, hogy a gondolkodásunk messze elmarad emellett, és még a legokosabb ember sem érhet fel a természet zsenialitásához.
10. „Az élet százszor rövidebb annál, hogy unatkozhassunk.”
Egy olyan filozófustól, akit a nihilizmus és az egzisztenciális válság fogalmaival hoznak összefüggésbe, ez az idézet meglepően derűs. De a világ tele van végtelen sok csodával, amit felfedezhetünk, és Nietzsche mély érdeklődéssel fordult e felé a világ felé.
