Zsolt őszinte vallomása
A Házasság első látásra egyik legtöbbet dicsért párosa, Zsolt és Rebeka hosszú ideig konfliktus nélkül működött a műsorban. A férfi szerint azonban egy ponton azt érezte, az ő érzelmei háttérbe szorulnak, mert mindig Rebekának kell a középpontban lennie. Amikor ezt megemlítette, a felesége nem osztotta a véleményét, és a helyzet hamar elmérgesedett. Végül Zsolt úgy döntött, kimondja: szeretne lezárni a kapcsolatot.
Zsolt a műsor történései után egy terjedelmes bejegyzést tett közzé a közösségi oldalán, ahol részletesen leírta, miért jutott erre a döntésre.
A közösségi oldalán közzétett bejegyzésben részletesen leírta, min ment keresztül az elmúlt hetekben, hogyan élte meg a kapcsolat alakulását, és miért hozta meg azt a döntést, amit. Elmondása szerint fontosnak érezte, hogy a saját szemszögéből is megossza a történteket, és nyíltan beszéljen az érzéseiről.
“Minden rám vonatkozó kritika jogos és érthető, ha csak annyi információ áll a néző rendelkezésére, mint amennyit a műsor átad, vagy mint amennyit én a kísérlet keretein belül át akartam adni.
Íme a kiegészítés a teljes képhez:
Életem során túl sokszor szembesültem azzal, hogy a gondolataim, érzéseim, esetleges aggodalmaim csak a kapcsolatot hátráltató, irreleváns tényezőként vannak kezelve, melyek kikommunikálása esetén nem együttérzés és megnyugtatás, hanem eltávolodás és harag a „jutalmam”. Ezért könyveltem le tanulságként azt, hogy a feszültség elkerülése érdekében jobb, ha ezeket megtartom magamnak.
Higgyétek el, nekem is voltak valóban releváns problémáim Rebeka viselkedésével kapcsolatban. Ezeket nem egyszer, négyszemközt vázoltam is neki, és ezeknek – az őt legkevésbé rossz színben feltüntető – 10%-a az, amit a kamerák előtt is előadtam. Az ok nagyon egyszerű: nem akartam nyilvánosan kritizálni, felelősségre vonni, negatív fényben feltüntetni – még úgy sem, hogy tudtam, hogy ebből a végén, a külső szemlélő megítélése alapján nagy valószínűséggel én jövök ki szarul.
Igyekszem mindenkihez maximális empátiával állni, és mindenki felé a tőlem telhető legnagyobb türelmet gyakorolni. Minden körülmények közt azon vagyok, hogy a másik fél lelki békéjét és boldogságát megőrizzem… sőt, emeljem, növeljem, ahogy csak tudom. Ebből következik az, hogy nem vágom azonnal a másik arcába, ha nekem nem tetszik valami. Ezért mentem szembe azon a bizonyos ponton a pszichológusok kérésével is.
ELSŐ FÁZIS – Vizsgálat
Ha felmerülnek engem zavaró tényezők, hagyok időt annak, hogy megértsem ezek okát, hogy megtapasztaljam a gyakoriságát, hogy állandó önrevízióval újra megvizsgáljam a rám kifejtett negatív hatás tényleges súlyát. Elemzem, hogy ez objektívan tényleg bántó/zavaró-e, vagy csak én – szubjektívan, a saját mentális diszfunkcióim következtében – érzem-e így. Azt gondolom, hogy nincs jogom a kritikához addig, amíg a teljes képet át nem látom, mert bőven benne van a pakliban az, hogy én tévedek, hogy az adott dolgot én reagálom túl, tehát a probléma feloldását a saját pszichémen belül kell elvégeznem.
Senkiben sem akarok alaptalanul, igazságtalanul rossz érzést kelteni, vagy az önbizalmát egy szimpla impulzusra alapozva megbontani, amíg megvan a lehetősége annak, hogy a feladat a tudatomon belül van, és nem a tudatok között feszül. Ha végül arra jutok, hogy a diszkomfort, amit a másik viselkedése kivált belőlem, nem oldható fel csak az én hozzáállásom és felfogásom módosításával, akkor jön a következő szint.
MÁSODIK FÁZIS – Érzékeltetés
A lehető legfinomabban próbálom érzékeltetni, hogy az adott működés nekem rosszul esik. Fokozatosan, egyre egyértelműbben igyekszem a tudomására hozni, hogy engem az a bizonyos dolog bánt. Ennek a célja az, hogy lehetőség szerint az illetőben szülessen meg a felismerés az önvizsgálatra vonatkozóan, és ne az legyen, hogy én utasítom bármire is. Próbálom megadni az esélyét annak, hogy a saját empátiája fejtse ki a hatást, így minimalizálva az önbecsülésvesztés és az elkerülhető konfliktus lehetőségét. Ha ez sem működik:
HARMADIK FÁZIS – Érzések közvetítése
Vázolom neki azt, hogy az adott viselkedési forma milyen hatást gyakorol rám. Ha a reakció közöny, bagatellizálás, hiteltelenítés, figyelmen kívül hagyás, akkor már problémáról beszélünk.
NEGYEDIK FÁZIS – Frontális közlés
Innentől kezdve nincs más opció: a probléma felszámolásának eszköze a nyílt, egyértelmű, de teljesen agresszivitás- és offenzivitásmentes verbális kommunikáció. Ha az erre adott válasz sértődés, elzárkózás, passzivitás, flegmaság, harag és megtorlás, na akkor beszélhetünk válságról, mert ebből már minden kétséget kizáróan az az egyértelmű következtetés, hogy a másikban nincs meg a kölcsönös szándék, hogy az elégedettségemet, békémet és boldogságomat prioritásként kezelje. Általában csak ezen a ponton kezdem elveszíteni a türelmem, mert az alapvető problémát is meghaladja az a tény, hogy a páromat nem érdekli az, hogy engem valami bánt.
—–
Az én hibám mindig is az volt, hogy a saját érdekeimet háttérbe szorítva, a fájdalmamat magamba fojtva, belülről, csendben, észrevétlenül próbáltam az aggodalmaimat megszüntetni, nehogy az érzéseimmel megzavarjam a kapcsolat békéjét. A másik fél csak akkor szembesült a fenntartásaimmal, mikor a feloldatlan feszültség már tetőzött bennem. És tudom, ez igazságtalan vele- és saját magammal szemben is, de rossz szándék soha nem vezérelt. Így működtem, ez az én diszfunkcióm, ez az én hibám.
Mindkettőnknek volt feladata saját magával. Mindenkinek vannak hibái. Valószínűleg mi azért kerültünk egymás mellé, hogy tükröt tudjunk mutatni a másiknak. A probléma nem a hiba megléte, hanem a már feltárt diszfunkció felszámolására irányuló törekvés hiánya. A fejlődés és jobb emberré, jobb társsá válás szándéka mindkettőnkben adott.
SPOILER ALERT: A továbbiakban az erre tett kísérletet láthatjátok majd. Türelem. Ha tőlünk elvárjátok a végtelen mennyiségűt, akkor nektek is legyen egy minimális.
Utóirat:
– Nem vagyok robot, a fent említett szakaszok nem hideg, pszichopátiás számítás eredményei. A gyakorlatban tudatosság nélkül, organikusan következnek egymásból és fonódnak össze. Az egyértelműség érdekében bontottam ilyen módon pontokba.
– A bajuszom tényleg aszimmetrikus, ezért mindenkitől elnézést kérek! Remélem azért idővel ezt is meg tudjátok bocsátani nekem. Nagyon sok dolgot én is csak most, kívülről, adásban látok. Ez vonatkozik külső és belső tulajdonságokra is.”
