Gyurcsány Ferenc ismét megszólalt a politikai bukás kérdéséről. A volt miniszterelnök szerint sokan túl könnyen kijelentik egy politikusról, hogy a viselkedése miatt előbb-utóbb biztosan megbukik. Csakhogy szerinte a helyzet ennél jóval bonyolultabb.
A bejegyzés azután született, hogy Magyar Péter és volt felesége, Varga Judit között nyilvános üzengetés alakult ki a közösségi médiában. A történtek nyomán sokan kezdtek találgatni arról, milyen következményei lehetnek a vitának.
Gyurcsány szerint azonban hiba lenne bárkinek a politikai jövőjét pusztán a személyiségéből megjósolni.
„Attribúciós hibának hívják azt a jelenséget, miszerint hajlamosak vagyunk mások sikerét és kudarcát a jellemükkel magyarázni, miközben pedig a helyzet, a körülmények szerepét alábecsüljük” – írta.
A volt kormányfő Winston Churchill példáját hozta fel. A brit politikus 1915-ben súlyos kudarcot szenvedett, 1940-ben viszont ugyanazzal a makacs természetével sikeres háborús vezetővé vált. Öt évvel később mégis elveszítette a választásokat.
Gyurcsány szerint ez is azt mutatja, hogy ugyanaz a tulajdonság egyik helyzetben előnyt, máskor hátrányt jelenthet.
„Aki kiszorítja maga mellől a kritikusokat, könnyebben hoz rossz döntéseket, és később veszi észre őket” – figyelmeztetett.
Arra is kitért, hogy a politikusokat az emberek gyakran egészen másként látják attól függően, melyik oldalon állnak. Amit az egyik tábor bátorságnak és határozottságnak tart, azt a másik akár veszélyes hatalomvágynak is nevezheti.
„A pszichológia ezt motivált gondolkodásnak hívja: nem az alapján ítélünk, amit látunk, hanem azt látjuk, amit ítélni szeretnénk. Ugyanaz a mondat az egyik táborban bátor, a másikban tébolyult” – fogalmazott.
Gyurcsány végül saját politikai múltját sem kerülte meg. Felidézte, hogy annak idején róla is sokan állították: a természete miatt biztosan meg fog bukni.
A bukás valóban bekövetkezett, de ő úgy gondolja, nem egyszerűen a személyisége vezetett oda. Szerinte szinte minden politikai pálya véget ér egyszer, ezért könnyű előre megjósolni valakinek a kudarcát.
Bejegyzését egy elgondolkodtató kérdéssel zárta: amikor egy politikusról véleményt alkotunk, valóban a tényeket mérlegeljük, vagy inkább annak szurkolunk, akit eleve támogatunk?
