Az erdőfürdő kockázatai és mellékhatásai sem elhanyagolhatóak, mégis arra bíztatok most minden, városban élő, sok ülő munkát végző, zárt térben dolgozót: sétáljon egy nagyot a természetben. Akár az erdőfürdőzés technikáit alkalmazva!
Azt mindenki tudja, hogy a természetben lenni jó. Aki a természetben jól sétál, lassan elvegyül a tájjal, része lesz egy erdőnek vagy mezőnek, átadja magát a tekintélyes díszletek közt az időtlen térnek, testét és lelkét átadja az ősi elemeknek. Aki erdőfürdőt vesz, a természet szentélyében a legemberibb életütemet éli meg.
Évtizedek óta vezetek erdei túrákat, és amikor hazánkba is elékezett az erdőfürdőzés divatja, körüljártam, miben különbözik ez a mai, hazai természetjárásunktól. Mert nyomokban hasonló, ám Japánban, ahonnan az erdőfürdőzés, a sinrin-yoku elindult, a kultúrának sok éve már meghatározó eleme.
A japán kutatók bebizonyították, hogy a fák közt eltöltött idő csökkenti a stresszt és a vérnyomást, energiával tölt fel, és stimulálja az immunrendszert. A zöld látványa megnyugtat, az erdei hangok simogatják a limbikus rendszert, a fák illatai a hormonrendszerre is hatással vannak. Minden érzékszervünk megnyílik, testünket a jótékony mozgás öröme járja át. Japánban kifejezetten a városban élők számára fejlesztették ki az erdőfürdőzés vagy erdőmerülés technikáját a testi és lelki egészség védelmében.
Hasonló élményeket és hatásokat érhetünk el akkor is, ha magunk sétálunk az erdőben, és átadjuk magunkat egészen a természet élményének. Tulajdonképpen úgy, mintha a részévé válnánk.
Nem könnyű dolog ez annak, aki először próbálkozik vele, ezért érdemes az erdőfürdőzést lehetőleg hiteles vezetővel elkezdeni. Olyannal, aki nemcsak a bejárt utat mutatja meg, hanem segít az ellazulásban, az élmény megélésében is, nem utolsósorban segít levenni a városban ránk rakódott nehezékeket.
Tapasztalataim alapján azonban az erdőfürdőzés sem veszélytelen, és nem is való mindenkinek.
Aki egész nap a kertben, a szabadban dolgozik, valószínűleg nem az erdőfürdőn fog kikapcsolódni. Akinek van kertje, aki beszélget a növényeivel, nyáron mezítláb sétál, együtt kel a nappal, annak módja van ezt az élményt megélni a sajt kertjében, és ő valószínűleg eleve másként tekint a természetre. Nekik valószínűleg nem egy erdőfürdő segít majd kiszakadni a mindennapokból. Ellenben egy irodában dolgozóval, aki a kék eget is ritkábban látja, mint a monitort…
Az erdőfürdőzéshez el kell engedni néhány dolgot. Aki nem tudja kikapcsolni rövid időre a telefonját „muszáj, mert mi van, ha keres xy”, aki az erdőbe érve máris uzsonnázásba fog „nem volt időm, úgy rohantam”, aki csak a barátnőivel együtt hagyja el a város biztonságát „legalább végre jól kipletykáljuk magunkat”, akik itt szeretnék egy röpke óra alatt bepótolni az elmulasztott növénytanórák titkait „és ez mi itt, és a zöld ott a fán, és ezt meg lehet enni, vagy jó valamire” azok várjanak még kicsit, még nem értek meg az erdőfürdőzés lényegére. Aki reszket az eltévedéstől, a szatíroktól, a kullancsoktól, büröktől, medvetalptól és más erdei rémtől, ő is keressen másféle kapcsolódást a természettel, mert csak egy újabb stresszfaktorral lesz gazdagabb.
Kifejezetten ajánlott viszont mindenkinek, aki a városban él, akinek mindennap aszfalt koptatja a cipőtalpát. Aki egész nap a monitor előtt görnyed, vagy tanul, komoly szellemi munkát végez. Aki megérezte, hogy a növényvakságán könnyen lehet segíteni. A városban is vannak parkok, zöld területek, ahol lehet akár napközben egy kis erdőfürdőt venni, ha tudjuk, hogy hol, hogyan tegyük.
Jó indulás, ha érezzük a talpunk alatt a talajt, az avart, puhán lépdelünk – és egy lépéssel közelebb kerültünk az erdőhöz. Mélyen lélegzünk, és egy idő múlva érezzük, hogy más a levegő. Hallgatjuk, ahogyan susog, vagy éppen zúg a lomb, és egyszerre megértjük, hogy az alálibbenő falevélnek is van zenéje. Észrevesszük a fényt és az árnyékot, átöleljük a törzseket, megsimogatjuk a kérget. Megmerítkezünk az természetben és feltöltődünk az erdő adta energiával. Szívünk megtelik vidámsággal, csökken a szorongás, békesség költözik a lélekbe, és minden érzékszervünkkel érezzük a fák és a növények jótékony hatását. Megpróbáljuk kikapcsolni a külvilágot, fejleszteni a természettel való kapcsolatot – de
erre időt kell szánni, gyorsan-sokat erdőfürdőzni nem lehet.
Mindenki a saját lelkét hallja nemcsak minden dalban, hanem az erdőben is. Ezért érdemes elsajátítani az erdőfürdőzés technikáját, és azután mindennap gyakorolni, magunkban vagy egy olyan sétatárssal, aki mellett biztonságban érezzük magukat, de nem tolakszik ránk a saját élmény megélésében.
Közeleg az év legszínesebb évszaka, mely arra tanít, hogy a változás is lehet gyönyörű. Ha nem választunk valakit, aki bevezet az erdőfürdőzés rejtelmeibe, akkor érdemes útrakelés előtt felvértezni magunkat ismeretekkel. Ehhez jó szívvel ajánlom dr. Csing Li: Sinrin-yoku, és Peter Wohlleben: A fák titkos élete című könyveit. Forrás
