Depresszió – a sunyi mumus, ami anélkül lopakodik be az életedbe, hogy észrevennéd. Egy hangulatzavarról beszélünk, mely csak Amerikában több mint 16 millió embert érint, és egyik áldozatát szedi a másik után a nagyvilágban. Nem követ semmilyen mintát – bárkit elkaphat, hiszen az élet nagyjából mindenkinek lekeveri azt a bizonyos pofont, amiből kigyógyulni nehéz, fájdalmas és nyomasztó lehet.
A depressziónak két típusát különbözteti meg a szakirodalom: az MDD-nek (major depressive disorder) rövidített súlyos depressziós zavart, valamint a tartós depressziós zavart (röviden PDD – persistent depressive disorder). Ezek a heves hangulatingadozással járó állapotok általában az agyban lévő kémiai egyensúlyhiány miatt alakulnak ki, és ez hatással van az ember viselkedésére is. Pontosabban bizonyos neurotranszmitterek, például a szerotonin és a noradrenalin szintjének csökkenése a depresszió fiziológiai oka.
Azok, akik gyakran forgatnak a fejükben negatív és önpusztító gondolatokat, nagymértékben növelik a depresszió kialakulásának a kockázatát. Nagyon könnyű beleesni a verembe, a kiút viszont minden, csak nem egyszerű. Emiatt talán jó, ha kicsit belemerülünk a témába, és megnézzük, mivel is állunk szemben – írja a YourTango.
1. A súlyos depressziós zavar (MDD)
Nevezhetjük alkalmazkodási vagy szituációs depressziónak is, amikor az ember egy stresszes életesemény vagy változás miatt kerül letargikus hangulatba. Kiválthatja például egy szerettünk halála, egy válás vagy szakítás, párkapcsolati vagy munkahelyi elégedetlenség, munkahely elvesztése, krónikus fizikai fájdalommal való együttélés, vagy egy felnőtté vált gyermek kirepülése. A lista végtelen.
A lényeg, hogy a személy olyan érzelmi megpróbáltatáson megy keresztül, ami negatívan hat rá, és ami megbolygatja az agyának kémiai egyensúlyát. Okozhatja ugyanakkor az állandó negatív felfogás, az önpusztító gondolkodás, kisebb mértékben pedig a genetika (azaz a családi előzmények) is.
Az, hogy valakinél depresszió lép fel, lehet akár egy hosszas folyamat eredménye, vagy éppen egy hirtelen sokkhatás az életében. A depresszió gyakori tünetei közé tartozik az öröm elvesztése, a motiváció hiánya, a túl sok alvás (vagy éppen az alvásképtelenség), étvágytalanság (vagy éppen a fokozott étvágy), alacsony önbecsülés, értéktelenség érzése, a szorongás, ingerlékenység, nyugtalanság vagy izgatottság, koncentrációs nehézségek, döntésképtelenség, állandó sírógörcsök minden valódi ok nélkül, lapos vagy szomorú arckifejezés, állandó aggodalom vagy paranoia.
A tünetek közül legalább ötnek, naponta, legkevesebb 2 hétig folyamatosan fenn kell állnia ahhoz, hogy klinikai depresszióról beszélhessünk. Sokan időről időre tapasztalják e tünetek némelyikét, ami a depresszió enyhe formáját jelenti. A szituációs vagy alkalmazkodási depresszió általában rövid ideig tart, talán 6 hónaptól egy évig. A klinikai vagy súlyos depresszió súlyosabb és tartósabb.
A súlyos depressziós zavar címszó alatt több különböző altípus létezik. Ilyen például a szezonális affektív zavar (SAD). Olyan állapot, amikor az ember az őszi és téli hónapokban a napfény hiánya miatt ingerültebbé, „zsémbessé” válik. A megnövekedett napfény segít az agy szerotonin nevű kémiai anyagának termelődésében. Egy másik altípusa pedig a szülés utáni depresszió (más néven a peripartum kezdetű súlyos depressziós zavar), mely a terhes nőket a szülés előtt és gyakrabban a szülést követő 4 héten belül érinti.
2. Tartós depressziós zavar (PDD)
Talán meglepő, de a depressziónak ezen formája nem annyira súlyos, mint az MDD – enyhébb depressziós tünetekkel jár, és bár időtartamban hosszabb (akár évekig is fennállhat), mégis legfőképpen az jellemzi, hogy az ember legalább két éven keresztül, az idő nagy részében depressziós hangulatban van.
Más szavakkal olyan, mintha egy érzelmi hullámvasúton ülnénk, és inkább le a mélybe, ritkán pedig fel a fellegekbe repülünk – mintha a szomorúság/boldogtalanság tartósan sötét felhője állandóan a fejünk fölött lenne, és úgy tűnik, soha nem oszlik már el. A depresszív érzéseink lehetnek néha intenzívebbek, máskor enyhébbek, de a lényeg, hogy mindig ott vannak.
Hogyan cserkészhet be a depresszió?
Az élet mindenkinek tartogat stresszes, mindent megváltoztató eseményeket, melyek könnyen kiválthatják a depressziós tüneteket, különösen akkor, ha az illetőnek rossz a megküzdési készsége, és kevés vagy semmilyen támogatást nem kap. Mivel a depresszió valójában egy mentális elváltozás – nevezhetjük betegségnek is, magában hordozza a megbélyegzést, ezért sokan elszigetelődnek, vagy igyekeznek elrejteni, „szőnyeg alá söpörni” a belső küzdelmeiket és érzelmi fájdalmaikat, ami szintén nem jó stratégia egy ilyen helyzetben.
A depresszió könnyen a felszínre tör, ha ellenállunk, elkerülünk, tagadunk, nem fogadunk el egy számunkra nem tetsző helyzetet, vagy magunkat vagy másokat hibáztatunk. Bár ez a védekező magatartás egy ösztönös emberi szokás, akaratlanul is táptalajt ad a depressziónak. A félelem is legalább annyira erős önpusztító fegyver, mint a negatív gondolatok.
Az agyban végbemenő folyamatok rendkívül bonyolultak. Az elme egy része lehet „megtévesztő” azáltal, hogy elkerüli, tagadja vagy minimalizálja egy nehéz élettapasztalat érzelmi intenzitását. Miközben a másik része „becsap”, és bizonyos agyi régiókban, illetve a testünkben raktározza el a traumát és a fájdalmat. Idővel minden lelassul, az elme egyre nehezebben fog működni, és a személynek gondjai akadnak a szokásos napi feladatok és tevékenységek egészséges módon történő elvégzésével. A depresszió most már bénítóan szorítja a személyt elméjében és testében.
Ugyanakkor a depresszió tünetei – mint ahogyan testünk bármelyik részének a megbetegedése esetén jelentkező szimptómák – azért vannak, hogy figyelmeztessenek bennünket, valami nincs rendben, ezzel foglalkozni kell, és belülről kell rendet tenni a megbékélés és a gyógyulás érdekében.
Ha megváltoztatjuk a felfogásunkat és a gondolatainkat, azzal megváltoztatjuk a világunkat.
A depresszió kezelhető, és sokféle gyógymódja ismert – terápiával, tudatossági gyakorlatokkal, például meditáció, jóga elsajátításával, bizonyos gyógynövények szedésével, vagy szükség esetén esetleg gyógyszeres kezeléssel is megszüntethető.
De mindaddig, amíg a saját elménkben nem teremtjük meg a rendet, az egyensúlyt, amíg nem törődünk önmagunkkal, és nem tanítjuk meg magunkat az önszeretetre, addig semmitől ne várjunk csodát. Mert minden agyban dől el, és a gondolatainknak teremtő ereje van.