A 81 éves Mauro Morandi több mint 30 éve él egyedül Budelli szigetén, nem messze Szardíniától.
A férfi korábban tanárként dolgozott, de 1989 óta egyedül él a szigeten, annak gondnokaként, távol a modern társadalomtól, a természet szépségében gyönyörködve.
Gyakran az olasz Robinson Crusoe néven emlegetik, de Morandi nem ért egyet ezzel az elnevezéssel.
„Crusoe vissza akart térni. Én maradni akarok.” – mondja a férfi. „Mindig is lázadó gyerek voltam. Azt hiszem, 9 évesen szöktem el először otthonról.” – teszi hozzá.
Mauro Morandi egy kis menedékházban él, minden nap gyönyörködik a táj szépségében, jól ismeri a sziget élővilágát, és rengeteget olvas.
Eleinte egyáltalán nem akart emberekkel érintkezni, ezért kerülte a szigetre látogató turistákat, de idővel belátta, hogy a táj szépségét meg kell osztania másokkal is, ezért beszélgetni kezdett a turistákkal, sőt, felajánlotta nekik, hogy körbevezeti őket a rózsaszín homokjáról híres szigeten.
„Úgy gondolkodom, mint Dosztojevszkij, vagyis hogy csak a szépség mentheti meg ezt a világot az emberi rombolástól.” – mondja a férfi.
Turisták természetesen csak nyáron vannak, télen senki nem látogatja a szigetet, de Morandi nem érzi magát egyedül.
Bár elszigetelten él, folyamatosan tájékozódik a világban zajló eseményekről, így tisztában van a koronavírus-járvány fejleményeivel is. Saját magáért egyáltalán nem aggódik, azt mondja, a Budelli-sziget „a legbiztonságosabb hely a Földön”, Modenában élő családja miatt viszont aggódik, hiszen Észak-Olaszország az egyik leginkább érintett terület.
Bár nem fél a vírustól, azt elismeri, hogy a járvány miatt neki is adódtak problémái. Azok, akik a félszigetről táplálékkal látják el, a kormány által előírt korlátozások miatt nehezebben jutnak el a szigetre, és a turisták is elmaradtak.
Az idős férfinak azok számára is van tanácsa, akik a járvány miatt karanténba kényszerültek. Úgy véli, az izoláció lehetőséget kínálhat arra, hogy önmagunkra reflektáljunk, és megtaláljuk a belső békét.
„Minden telet a házamba zárva töltök, néhány hónapig alig tudok kisétálni a partra, ehelyett a verandán, a kanapén töltöm az időmet. Szóval, hogy a fenébe nem bírnak az emberek néhány hétig otthon ülni? Ez teljesen abszurd!” – mondja.
