“A férjem szülei nyilvánvalóan túlzásokba esnek. Azt állítják, hogy mivel a férjemmel és a fiukkal együtt élek a házukban, nekem is hozzá kellene járulnom a számlákhoz. Nem viccelek. Örülniük kellene, hogy én akartam a fiukat, és hogy nem lett belőle vén agglegény, és nem itt kellene követelőzniük. Idegenek, mégis ilyen elképzeléseik vannak”.
A párommal és a szüleivel élek együtt.
Az élet úgy alakult, hogy 19 évesen találkoztam a 28 éves Mátéval. Máté elég menő volt, tudod: saját lakás, saját autó, és általában a kinézetét tekintve is. Úgy értem, tagadhatatlan, hogy nem volt a legszebb ember, de jó jelleme volt, és ez bátorított arra, hogy összejöjjek vele.
Néhány hónapig jártam Mátéval, és a szülei szorítottak neki, hogy ő is összejön velem. A szülei többször mondták neki, hogy ő már öreg, folyton dobják a csajok, ezért ahhoz, hogy velem összejöjjön, még mindig felhozna, mert olyan fiatal vagyok. Az igazság az, hogy inkább én hozom fel őt, mint ő engem, mert temperamentumos vagyok, de másrészt olyan otthonról jövök, hogy ki akartam szabadulni, és Máté tényleg jó ember, ezért úgy döntöttem, hogy kockáztatok és randizok vele.
Kapcsolatba kerültünk, és lényegében fél év után a párom megkérte a kezem. Kicsit sokkolt a dolog, de igent mondtam.
A férjem szülei azt akarják, hogy hozzájáruljak a számlákhoz.
Összeházasodtunk, aztán összeköltöztem Matival, illetve a szüleivel. Történetesen Mati pénztárosként dolgozik egy boltban, de a szülei tartják fenn az egész lakást és fizetnek mindent. De legyünk őszinték, elvégre a szülei mégiscsak ott vannak valamiért. Bár elég hasznosak ahhoz, hogy megadják a lakást, főznek és takarítanak. Ennyi hasznunk van belőlük a férjemnek és nekem.
És mégis, nemrég a férjem szülei azt mondták, hogy menjek dolgozni, és járuljak hozzá a számlákhoz. Megkértem őket, hogy ismételjék meg, mert azt hittem, hogy magam is hallottam. Semmi sem állhatna távolabb az igazságtól. Nevettem. Szerintem nem tudják, mit kérnek tőlem. Hálásnak kellene lenniük nekem, hogy én akartam a fiukat, és végül is senki más nem akarta.
Én is megdöbbentem, mert végül is tanulok, megyek a középiskola után, és most mit hagyjak ki, mert fukarkodnak. Nem, ez nem fog megtörténni. Túlzásba vitték.
