Egész életemet falun éltem le, és soha nem gondoltam volna, hogy valaha máshol fogok lakni. A fiam azonban kitartóan győzködött, hogy költözzek hozzájuk a fővárosba. Ha sejtettem volna, mi vár rám, biztosan nemet mondok. Rózsaszín jövőképet festett elém:
– Anya, itt kényelmes lesz neked, lesz saját szobád, minden bolt közel van, igazi paradicsom!
De az ígéretek hamar szertefoszlottak.
Tanárként dolgoztam egy kis vidéki iskolában, ahol matematikát tanítottam 35 évig. A férjemmel két gyermeket neveltünk fel: a fiunkat, Balázst, és a lányunkat, Katát. A férjem már rég elhunyt, de rengeteg értékes dolgot tanított a gyerekeknek. Balázst megtanította vezetni a régi Trabanton, Katával pedig rendszeresen járt gombászni az erdőbe.
Balázs a rendszerváltás idején került egyetemre. Nagyon nehéz időszak volt: túlórákat vállaltam, magánórákat adtam, és krumplit termeltem, amit aztán eladtam, hogy fizetni tudjam a tanulmányait.
Balázs végül villamosmérnökként diplomázott, és munkát kapott egy budapesti erőműnél. Évekig albérletben élt, majd öt éve megnősült. A felesége, Réka, nem sokat dolgozik, és inkább Balázs keresetére támaszkodik.
Egy nap megbetegedtem, és Kata felhívta a testvérét, hogy aggódik értem. Balázs azonnal felajánlotta:
– Anya költözzön hozzánk, minden kényelmünk megvan!
Réka azonban nem volt lelkes:
– Anyukáddal kéne laknom? – fakadt ki, és csak azzal a feltétellel egyezett bele, hogy a rezsiköltségekhez a nyugdíjamból is hozzájárulok.
Amikor megérkeztem, mit sem sejtettem ezekről a megállapodásokról. Hideg fogadtatásban volt részem, és a konyhában kaptam helyet egy kis kanapén.
– Nem baj – mondtam. – Itt majd megszokom, legalább más, mint a falu.
Eleinte próbáltam alkalmazkodni. Főztem és sütöttem nekik, például a híres csirkés pitémet és házi zsemléimet. De Réka minden alkalommal panaszkodott:
– Megkértelek, hogy szólj, mielőtt főzni kezdesz! Tönkreteszed a sütőt, az nem olcsó!
Próbáltam nem magamra venni, de egyre inkább éreztem, hogy jelenlétem zavarja őt. Egy nap véletlenül meghallottam, ahogy Balázzsal beszél:
– Miért kell nekünk etetni anyádat? Adja el a házát a faluban, és adja ide a pénzt!
Balázs próbálta csitítani, de Réka hajthatatlan volt.
Amikor a veszekedésük véget ért, csendben összepakoltam. Elővettem a régi utazótáskámat, és elhagytam a lakást.
Késő este értem vissza a faluba. Kata, a lányom, döbbenten fogadott:
– Anya, mi történt?
Amikor elmeséltem mindent, szorosan megölelt:
– Ide nem mész vissza többé.
Ágyat vetett nekem a szobámban, ahol minden ismerős volt. Lefekvéskor arra gondoltam: „Nincs jobb az otthonnál.”
