Miután végignézte, hogy az apja rosszul bánik legkisebb unokájával, aki mindig szeretettel gondoskodott róla, a beteg nagymama közbeavatkozott, és valósággal sokkolta a rokonokat végakarata bejelentésével.
Brad rendkívül boldogtalan volt a családjában, különösen azután, hogy az édesanyja meghalt, és az édesapja megpróbálta teljes mértékben irányítani az életét. Az apja, Anthony, szigorú férfi volt, és azt akarta, hogy Brad bátyja, James nyomdokaiba lépjen, aki bokszoló volt. Neki azonban teljesen más vágyai voltak – betegápolással akart foglalkozni. Az édesapja azonban lenézte és megvetette ezt az álmát.
Brad hiába próbálta megmagyarázni, milyen sokat jelentene számára, ha segíthetne az embereken, az apja hajthatatlan volt: „Túl fiatal vagy ahhoz, hogy tudd, mi a legjobb neked, fiam! Elfelejtetted, hogy neveltelek fel téged és a bátyádat? Mindent feláldoztam értetek, és most, hogy felnőttetek, ellenem akarsz fordulni?” – mondta.
Anthony mindig is ilyen ember volt, szerette irányítani a fiait, és az érzelmi zsarolás jól bevált eszköz volt nála. „Légy férfi, és ne sírj! A férfiak sosem sírnak! Az csak a gyengéknek való! Nem gyávának neveltelek!” – mondogatta a fiának, aki senkinek sem mutathatta ki az érzéseit, csak szeretett nagymamájának, Poppynak.
Előtte azonban őszintén ki merte önteni a szívét. A nagymamája progresszív szívbetegségben szenvedett, és emiatt ágyhoz kötött volt, de Brad volt az egyetlen családtag, aki rendszeresen látogatta és gondját viselte.
Nagymama és unokája nagyszerűen megértették egymást, gyakran beszéltek Brad problémáiról, és Poppy mindig támogatta őt. Amikor Brad elpanaszolta, hogy az apja eldöntötte helyette a sorsát, és úgy érzi, meg kell tennie, amit kér tőle, mert tartozik neki ennyivel azok után, hogy felnevelte őt és a bátyját, Poppy nagymama rendkívül keményen nyilatkozott Anthonyról. „Az apád a fiam, és én kívül-belül ismerem őt! Nem játszhatja el előttem a szerető apa szerepét” – mondta.
Brad próbálta megvédeni az apját, de a nagymamája közbevágott, elmondta, hogy a saját fia megveti őt, és nem kíváncsi rá, és ő ezzel tökéletesen tisztában is van. Brad azonban az édesanyjára hasonlít, szerető és kedves lélek, aki jobbat érdemel annál, mint amit az apja ad neki. Ezután kijelentette, hogy minden áron segít az unokájának elérni az álmát, és azt is hozzátette, hogy a családja egy napon még megbánja majd, hogy így bánt vele.
Brad szívesen viselte gondját a nagymamájának, de mivel az édesapja kényszerítette, hogy bokszedzésekre járjon, nem lehetett olyan gyakran mellette, mint szeretett volna. Ezért alkalmazott egy ápolót, aki mindig Poppy mellett lehetett, de, hogy fizetni tudja ezt a plusz kiadást, részmunkaidőben munkát kellett vállalnia egy étteremben. Az apja ugyan nem helyeselte ezt, de beleegyezett, miután Brad megígérte, hogy mindent belead és megpróbálja megnyerni a következő bokszversenyét.
Az idős nő állapota hamarosan rosszabbra fordult, és amikor úgy érezte, elérkezett az ideje, hogy rendezze a dolgait, elhívta magához az egész családot valamint az ügyvédjét. Amikor mindenki összegyűlt Poppy betegágya körül, az ügyvéd felolvasta a végrendeletet, ami az egész családot sokkolta.
„Poppy D’souza a legfiatalabb unokájára, Bradre hagyja lakását, valamint 20 ezer dolláros megtakarítását” – állt a végrendeletben. Anthony dühös volt az anyjára, és nem értette, hogy hagyhatta ki őt a végakaratából, de az idős nő hajthatatlan volt.
„Brad megérdemli ezt, míg te és a nagyobbik fiad családja nem! Elfelejtetted, hogy mindannyian faképnél hagytatok, amikor beteg lettem?” – válaszolta fia vádaskodására.
„Soha nem voltál Brad igazi apja. Úgy tekintesz a gyerekeidre, mint egy banki befektetésre, amiből hasznot remélhetsz. A gyerekeid arra vágytak, hogy szeresd őket, és törődj velük. De te nem ezt tetted. A fiad valósággal megfullad a jelenlétedben, és még csak ki sem fejezheti az érzéseit. Ilyennek kell lennie egy apának?” – folyatta Poppy.
James, a nő idősebb unokája szintén elégedetlen volt a helyzettel, és megjegyezte, hogy a nagymamája vele is lehetne egy kicsit megértőbb, hiszen három gyereke és van, és egy kis lakásban kell élniük. A nagymama azonban őt is alaposan rendre tette, amiért egyáltalán nem törődik öccse álmaival, csak és kizárólag saját magára gondol.
Brad tiltakozni próbált, hogy megőrizze a családi békét, de a nagymamája elhatározta, hogy minden segítséget megad neki, amit csak tud, ahogy azt halála előtt az édesanyjának is megígérte. „Saját életet kell teremtened magadnak, távol attól a mérgező családtól, amiben felnőttél, és én segítek neked ebben” – mondta.
Poppy néhány hónappal később meghalt, és Brad keservesen meggyászolta. Ugyanakkor megígérte, hogy nem okoz csalódást a nagymamájának, ezért valóra váltotta az álmát, ás betegápoló lett. Forrás
