Menü Bezárás

A háziállat gyászolása fájdalmasabb lehet, mint egy személy elvesztése

Csakis a gazdik tudhatják, hogy milyen erős és különleges kötelék alakulhat ki az emberek és kis kedvenceik között az idők folyamán. Olyan érzelmeket és élményeket élhetnek meg és át a házikedvencek és gazdáik, amelyet egy személy egy másik emberi lénnyel talán sosem tapasztalhat meg – írja ScienceAlert.

Az embereknek a házi kedvencek iránt tanúsított nagyfokú elköteleződése talán onnan ered, hogy az állatok egyfajta megnyugvást, szeretetet és feltétel nélküli elfogadást árasztanak magukból még azokban a helyzetekben is, amikor egy másik emberi lény például ezt képtelen lenne biztosítani számukra.

Ezeket a tényeket már tudományosan is alátámasztották, ám a kedvencek iránt érzett kötődés adott esetben akár extrémitásba is átcsaphat az emberek részéről.

Különösen olyan személyeknél alakulhat ki a megszokottnál sokkal szorosabb kötödés egy házikedvenccel, akiket óriási csalódások értek vagy adott esetben izoláltan élik a mindennapjaikat és más emberi lényekkel csak nagyon ritkán kerülnek kapcsolatba.

Ezen adatok mentén elindulva a kutatók nemrég annak jártak utána, hogy miképpen képes megrázni a gazdikat egyetlen kedvencük elvesztése, hiszen ilyen esetekben is beszélhetünk gyászról, sőt, akár még erősebb gyászt is tapasztalhatunk, mintha egy közeli embertársunkat vesztenénk el.

Eutanázia

Az esetek többségében a házi kedvencek valamilyen gyógyíthatatlan betegség miatt eutanázia révén vesztik életüket. A döntéssel járó bűntudat azonban képes jelentős mértékig felemészteni a gyászoló gazdákat. Például egyes tanulmányok szerint a családok tagjai között fellépő véleménybéli megkülönbözés súlyos konfliktusokat képes szülni a családdinamikában.

Ám más helyzetekben az eutanázia jó megoldás lehet arra, hogy képesek legyünk még időben felkészülni a kedvencünk elvesztésére, hiszen így még lehetőségünk nyílik az utolsó elköszönésre, mielőtt valóban elengednénk őket.

Az állatok elaltatásával kapcsolatban azonban nagyon megoszlóak a vélemények. Egy izraeli felmérés szerint az ilyen döntést meghozott embereknek 83%-a gondolja úgy, hogy helyesen cselekedett. Ezzel ellentétben egy kanadai kutatás eredményei azt mutatják, hogy 16%-a az ilyen helyzetbe kerülő gazdiknak egyenesen gyilkosnak érzi magát.

Az amerikai számok tükrében viszont azt figyelhetjük meg, hogy az eutanázia mellett döntő gazdik 41%-a súlyos bűntudattal küzd a döntés meghozatala után, míg további 4%-nak egyenesen öngyilkos gondolatai támadnak, amiért hagyták, hogy ezt történjen a kis kedvencükkel.

Ez a fajta gyász még mindig nem elfogadott

És valóban, a társadalmunk még mindig nem áll azon a szinten, hogy a kis kedvencek elvesztéséből fakadó gyászt ugyanolyan tisztelettel kezelje, mint egy emberi lényhez fűződőt. Sok esetben ezt a fajta gyászt elbagatellizálja a külvilág, vagy súlyosabb esetben teljesen figyelmen kívül hagyja.

Robert Neiymeyer és John Jordan pszichológusok szerint ez a fajta gyászmegtagadás az empátia teljes kudarcából fakad. Sok gazdi próbálja meg elnyomni magában az elvesztett kedvence iránt érzett gyászt, mert egész egyszerűen úgy gondolják, hogy szégyellnivaló.

Adott esetben, ha valakit annyira megráz a kedvencének elvesztése, hogy a kínzó hiányától képtelen bemenni a munkahelyére és szabadnapot vesz ki, gondoljuk csak végig, hogy hogyan reagálna erre egy adott munkaközösség?

A társadalmi nyomás miatt tehát olyan plusz teher nehezedik a veszteség érte gazdikra, amely nagyban nehezíti meg az események feldolgozását s ez akár poszttraumás stressz kialakulásához is vezethet arról nem is beszélve, hogy a felépülési folyamatok sokáig elhúzódhatnak épp azért, mert a gazdik képtelenek megélni a fájdalmukat.

Ha tehetjük forduljunk kicsit empatikusabban ehhez a témakörhöz, hiszen amíg kívülállóként nincs házi kedvencünk, nem is érthetjük meg, hogy mekkora megrázkódtatás lehet egy szeretett állati lény elvesztése.