Miután 1976-ban egy trolibusz belezuhant az örményországi Jereván-tóba, Shavarsh Vladimiri Karapetyan beugrott, és több mint 20 percet töltött azzal, hogy kihúzza az embereket a roncsból.
Egy békés késő nyári napon Jerevánban, Örményországban egy trolibusz hirtelen letért az úttestről, és egyenesen a Jereván-tóba zuhant. Míg a legtöbben rémülten nézték a történteket, Karapetyan azonnal akcióba lendült.
Egyetlen célja volt: minél több embert megmenteni. Az akkor 23 éves világbajnok búvárúszó leúszott a tó mélyére, a lábával betörte a szélvédőt, és elkezdte egyesével a felszínre vinni a fuldokló utasokat.
Karapetyan aznap igazi hőstettet hajtott végre, de nem ez volt az első, és nem is az utolsó hőstette.
A fiatal sportoló előtt ígéretes karrier állt
Shavarsh Karapetyan Örményországban született 1953. május 19-én, és ígéretes sporttehetség volt. Édesapja biztatására először a szertornában próbálta ki magát, de az edzője azt mondta, túl későn kezdett foglalkozni a sporttal ahhoz, hogy igazi bajnok válhasson előle. Ezután kezdett úszással foglalkozni, és végül a búvárúszás mellett döntött, amiben erős testfelépítése nagy előnyt jelentett.
Karapetyan keményen edzett, naponta majdnem 30 kilométert szaladt a hátán egy homokkal teli hátizsákkal, és gyakorolt, hogy minél hosszabb ideig vissza tudja tartani a lélegzetét. Az erőfeszítései hamarosan meg is térültek, és az 1972-es moszkvai Európa-bajnokságon aranyérmet nyert 50 és 100 méteren.
Körülbelül ugyanebben az időben Karapetyan a bátorságát is bebizonyította. 1974-ben egy buszon ült, és egy sportközpont felé tartott, amikor a sofőr kiszállt, hogy megnézze a motort, de elfelejtette behúzni a kéziféket. Miközben a busz egy szakadék felé gurult, Karapetyan berohant a vezetőfülkébe, megrántotta a kéziféket, és így sikerült elkerülni a katasztrófát.
A 15-ös trolibusz, ami belehajtott a Jereván-tóba
Két évvel később újabb vészhelyzetben bizonyíthatott.
1976-ra Shavarsh Karapetyan sportolói karrierje hirtelen, fájdalmas fordulatot vett. Magyarázat nélkül kihagyták a szovjet válogatottból. Ő maga arra gondolt, hogy talán azért, mert nemrég megbetegedett, vagy esetleg örmény származása miatt.
1976. szeptember 16-án a 23 éves sportoló éppen a Jereván-tavon épített gátnál edzett a testvérével, Kamóval és edzőjével, amikor egy túlzsúfolt trolibusz a tó jéghideg vizébe zuhant.
Futás közben hangos zajra lettek figyelmesek, és amikor Karapetyan felnézett, látta a vízbe zuhanó trolibuszt. „Ijesztő volt, olyan hangos volt, mintha bomba robbant volna” – emlékezett vissza a sportoló.
De azonnal kapcsolt, a vízhez rohant, leúszott, a mélybe, bal lábával berúgta a busz ablakát, és elkezdte a felszínre vinni az utasokat. A törött üveg miatt megsérült a lába. „A fájdalom elviselhetetlen volt, de akkor nem gondoltam rá. Megértettem, hogy kevés az időm” – mesélte később.
Újra és újra lemerült, összesen 40-szer, és annyi embert hozott fel, amennyit csak tudott. Miután átadott egy-egy utast a testvérének, aki szintén úszóbajnok volt, minden alkalommal újabb emberekért merült alá, egészen addig, amíg a helyszínre érkező mentőalakulatok arra nem kérték, hogy álljon le. Addigra már ő maga is kezdte érezni az oxigénhiány jeleit, és egyik alkalommal csak egy üres székpárnát hozott fel újabb utas helyett.
„Sokáig rémálmaim voltak amiatt a székpárna miatt. Megmenthettem volna még egy ember életét” – mondta. Végül 37 embert sikerült a felszínre vinnie, közülük 20 maradt életben. További 9 utasnak pedig sikerült egyedül kiúsznia a betört ablakon.
Karapetyan bekötözte a lábán lévő sebeket, és hazament. Később azonban belázasodott, és kórházba került. A hideg, szennyezett víz és a lábán lévő sebek tüdőgyulladáshoz és vérmérgezéshez vezettek. Bár végül felépült, úgy tűnt, a sportolói karrierjének végleg búcsút kell mondania. Három hétbe került, mire egyáltalán újra járni tudott.
Évekbe telt, mire a Szovjetunió elismerte a hőstettét. „Közvetlenül a baleset után néhányan cikket akartak közölni egy újságban, de ezt nem engedték meg” – magyarázta Karapetyan.
A trolibuszbaleset után Shavarsh Karapetyan megpróbált visszatérni sporthoz, de súlyosan károsodott a légzőrendszere, és furcsa, újfajta idegenkedést érzett a vízzel szemben. „Nem arról van szó, hogy féltem a víztől” – mondta. – “Egyszerűen utáltam.”
Ennek ellenére még néhányszor versenyzett. Világcsúcsot állított fel 400 méteren a Szovjetunió nemzeti bajnokságán, majd a magyarországi Európa-bajnokságon arany- és bronzérmet is szerzett. Ezt követően azonban végleg visszavonult.
24 évesen vonult vissza, addigra 11 világrekordot állított fel, 17 világbajnoki és 13 Európa-bajnoki címet szerzett.
Hőstette csak 1982-ben került nyilvánosságra egy újságcikk révén, és ekkor egy csapásra hős lett belőle. 1985-ben, amikor a jereváni sport- és koncertkomplexum kigyulladt, újabb hőstettet vitt véghez. Berohant a lángoló épületbe, hogy kimentse az embereket.
Élete hátralevő részében csendesen, visszavonultan élt. Moszkvába költözött, és egy cipőket forgalmazó vállalkozást nyitott. A 2014. évi téli olimpiai játékok alatt Szocsiban, egyike volt azoknak a sportolóknak, akik vihették az olimpiai lángot.
Évtizedekkel később, Karapetyan azt mondja, semmit nem bánt meg. Bár a Jereván-tóba való sorozatos lemerülése a karrierjébe került, újból megtenné. „Nem volt más lehetőség. Tudtam, hogy nem lenne helyes, ha a világ leggyorsabb víz alatti úszója ott lenne, és meg sem próbálna segíteni. A természet és az emberiség elítélt volna érte. Valószínűleg Isten is ítélkezett volna felettem” – mondta.
