Violet Jessop a „Miss Unsinkable” (elsüllyeszthetetlen) becenevet kapta, mivel túlélte a Titanic és a Britannic elsüllyedését, valamint az Olympic balesetét is.
Violet Jessop gyerekkora óta szerencsésnek mondhatta magát. 1887-ben Argentínában született, ír bevándorlók lányaként. Violet gyerekkorában tuberkulózisban szenvedett, és az orvosok mindössze néhány hónapot jósoltak neki. Ő azonban minden várakozás ellenére legyőzte a betegséget, és hosszú és egészséges élet várt rá – 84 évet élt.
Fiatal kora miatt eleinte nehezen tudott elhelyezkedni
Amikor az édesapja elhunyt, az anyja úgy döntött, hogy családját az Egyesült Királyságba költözteti, ahol utaskísérőként talált munkát egy hajón. Amíg édesanyja dolgozott, Violet egy apácaiskolában tanult. Amikor azonban az édesanyja megbetegedett, Violet úgy döntött, átveszi a munkáját, hogy gondoskodni tudjon a testvéreiről.
Az első kihívást egy olyan hajó megtalálása jelentette, amelyik hajlandó volt alkalmazni őt. Akkor még csak 21 éves volt, és az 1900-as évek elején a stewardessként dolgozó nők többsége középkorú volt. A munkaadók úgy vélték, hogy fiatalsága és megjelenése hátrányt jelent, mert problémákat okozhat a személyzet és az utasok számára. Azért, hogy ezt ellensúlyozza, Violet kerülte a divatos ruhákat, és nem sminkelt. Ennek ellenére pályafutása során több házassági ajánlatot is kapott különböző hajók fedélzetén, egyszer még egy rendkívül gazdag utas is megkérte a kezét.
1908-ban alkalmazta a White Star Line, 1910-ben pedig munkába állt az Olympic fedélzetén. Az első hajóbaleset egy évvel ezután történt. Az Olympic összeütközött egy másik hajóval, a Hawke hadicirkálóval. Mindkét hajó jelentős károkat szenvedett, de csodával határos módon egyik sem süllyedt el. Mindkettő visszatért a kikötőbe, és Violet is sértetlenül szállt partra.
A Titanicról egy csecsemővel a karjában mentették meg
Néhány évvel később a White Star Line legénységet keresett az elsüllyeszthetetlennek tartott Titanicra. A családja és a barátai is győzködték Violetet, hogy vállalja el a munkát, mert felejthetetlen élményben lesz része, de ő csak nagyon későn hozta meg a döntést, hogy elfogadja az ajánlatot. Az elsüllyeszthetetlennek hitt Titanic, mint ismeretes, az első útján elsüllyedt, több mint 1500 ember halálát okozva. Amikor Violet beszállt az egyik mentőcsónakba, valaki a kezébe adott egy kisbabát is, akire vigyáznia kellett. Amikor a Carpathia fedélzetén a csecsemő édesanyja rájuk talált, kikapta a kezéből a gyereket, és minden köszönet nélkül továbbállt.
A második hajótörés után sem mondott le a szakmájáról
Alig 25 évesen Violet már túlélt két nagyobb hajószerencsétlenséget. De a történtek ellenére sem félt újra hajóra szállni. Az első világháború előtt úgy döntött, hogy munkába áll a Titanic testvérhajóján, a Britannicon, amely az Égei-tengeren közlekedett, ezúttal ápolónőként dolgozott a fedélzeten. A hajó 1916. november 21-én egy német tengeralattjáró által telepített aknára futott, és gyorsan süllyedni kezdett.
Violet ezúttal nem volt olyan szerencsés, hogy mentőcsónakba jusson, mert a hajó túlságosan gyorsan elsüllyedt. Ehelyett átugrott a korláton, be a tengerbe. Később azzal viccelődött, hogy dús hajának köszönheti, hogy túlélte, mert az „kipárnázta” esés közben – az ugráskor ugyanis beütötte a fejét, és megsérült a koponyája, de túlélte. Ugyanakkor azt is kiemelte, hogy ezúttal sikerült magával vinnie a fogkeféjét is, ami a Titanic balesetekor nem sikerült neki.
Ez az utolsó katasztrófa sem bátortalanította el. Az első világháború után a hajók népszerű közlekedési formává váltak, és több tengerjáró hajó is indult. Violet otthagyta a White Star Line-t, a Red Star Line társasághoz szegődött, és továbbra is tengeri hajókon dolgozott. Szerencsére több balesetben már nem volt része. 61 éves korában vonult nyugdíjba, és hátralévő életét kertészkedéssel és madárneveléssel töltötte. 1971-ben halt meg szívelégtelenségben, 84 éves korában.
Fotók: Flickr, wikipedia.org
