Valamikor a gyerekek gyakran fogyasztottak egy bizonyos növényt, amelyet leginkább játszótereken és árokpartokon találtak. E növény, amelyet közkeletűen “papsajtként” emlegettek, kellemes, enyhén sós-sajtos ízű volt.
Az idősebb generációk ebből a növényből teát készítettek, elsősorban annak gyógyhatásai miatt.
Ez a növény, mely ma már kevésbé ismert, rendkívül hatékony immunerősítőként szolgált. Európa szerte megtalálható volt, mivel alacsony tápanyagigényű és jól tűrte a szélsőséges időjárási körülményeket.
A korábbi időkben az emberek gyakran használták ennek a növénynek a termését gyomorfájdalmak enyhítésére és az immunrendszer erősítésére, de csonterősítő hatásairól is ismert volt.
Sokan az utak mentén, mindennapos sétáik során gyűjtötték és fogyasztották ezt a növényt.
A gyerekek szintén, amikor a fűben játszva rábukkantak a papsajtra, gyakran leszakították és elfogyasztották. Ez lehet az egyik magyarázat arra, hogy bár nem vettünk magunkhoz multivitaminokat, mégis rendkívül egészségesek voltunk.
Biztosan sokan emlékeznek még gyermekkorukban a papsajt fogyasztására. Ki emlékszik még vissza erre a régi szokásra?
Ha emlékszel, írd meg kommentben a Facebookon!