De hogyan sikerült túlélniük Szibéria zord körülményei között, és mi késztette őket az elszigeteltségre? Egy család rendkívüli története, akik négy évtizedig éltek a világ egyik legkeményebb környezetében.
A felfedezés
A szibériai tajga veszélyes helyeiről híres. Fenyő- és nyírerdői több száz mérföldnyire nyúlnak. A nyár rövid, az időjárás hideg és irgalmatlan. Sőt, a farkasok és az éhes medvék gyakori látványa jellemző ezekre az erdőkre. Ezért szinte lehetetlen elképzelni az emberi települések létét a szibériai tajgában.
Ezért az a tény, hogy a Likov család elszigetelten élte túl Szibéria zord körülményeit, egy egész világot meglepett. A Likov „remete családot” egy geológus csapat fedezte fel, akik helikopterrel köröztek a tajga felett.
Észrevettek a magasból valami menedéknek tűnő építményt és egy darab megművelt földet, így a pilóta úgy döntött, hogy leszállnak. A geológusok elhatározták, hogy megvizsgálják a helyet, és elindultak a tisztásra, amelyet fentről láttak. Útközben felfedezték az emberi tevékenység nyomait: egy kis utat és néhány kivágott rönköt. Végül elérték a Likov család kunyhóját.
Mezítlábas öregember fogadta őket, aki zsákokból készült ruhát viselt. Eleinte az öreg nem reagált a geológusok üdvözletére. De aztán meghívta őket a házába. A családi kunyhónak csak egy szobája volt, amelyet egy kis ablak világított meg. Égett fadarabok szétszóródva feküdtek a koszos padlón. A geológusok lassan beszédbe elegyedtek a férfival, és fény derült a titokzatos Likov család történetére.
De hogyan is került Szibériába a Likov család?
Mi késztette őket arra, hogy elhagyják a társadalmat és elszigeteljék magukat egy ilyen vad területen?
Minden 1917-ben kezdődött, a bolsevikok hatalomra kerülésével. A vallásellenes ideológiájukról közismert bolsevikok, üldözni kezdték a hívőket. Ez a helyzet a Sztálin rezsim megalakulása után csak romlott. Az 1930-as években a különböző vallások ellen kirobbant terror sok életet követelt. Számos vallást be is tiltottak. Ennek eredményeként sok szovjet elmenekült az országból, hogy elkerüljék az üldöztetést. A rezsim által hitük miatt üldözöttek között voltak a Likov család tagjai is. 1936-ban, miután egy kommunista járőr megölte testvérét, Karp Likov elkeseredésében úgy döntött, hogy minden bátorságát összeszedve távozik az országból.
Csak annyit szeretett volna, hogy családját egy biztonságos helyre vihesse. Így Karp feleségével, Akulinával és két gyermekükkel, Savinnal és Nataliával elhagyták otthonukat. Savin kilenc, Natalia pedig csak kétéves volt mindössze, és mivel Karpnak nem volt hova mennie úgy döntött, hogy a tajgát választja.
Egy családi otthon megteremtése a kegyetlen tajgában
Az ezt követő években a család egyre beljebb merészkedett a vadonba. Végül egy elszigetelt helyet találtak a hegyen 1800 méteres magasságban. 42 évig ez a barátságtalan hely számukra az „otthont” jelentene. 1940-ben egy fiuk született, Dmitri, két évvel később pedig Agafia. A család az elszigetelt erdőben maradt, minden emberi kapcsolat nélkül. Idővel művelni kezdtek egy kis kertet, amelyben burgonyát, rozsot és kendert termesztettek.
A geológusokkal beszélgetve Karp egy szörnyű telet idézett fel, amikor azt gondolták mindannyian, hogy képtelenek lesznek azt átvészelni. 1961 telén ugyanis teljesen élelem nélkül maradva, a hat ember kénytelen volt megenni a saját csizmájuknak a bőrét. Abban az évben Karp felesége, Akulina alultápláltság miatt meg is halt.
Mindezek ellenére nem akarták elhagyni otthonukat
Eleinte a Likov család tagjai nem akarták elfogadni a geológusoktól kapott ajándékokat, csak a sót. De végül aztán sok értékes tárgyat kaptak: kést, különféle egyéb szerszámokat és gabonát. De a „remeték” nem voltak hajlandók elhagyni az erdőt és visszatérni a civilizált világba. Sajnos 1981-ben, röviddel a felfedezésük után, a Likov család négy gyermekéből hárman életüket vesztették. Savin és Natalia veseelégtelenségben, Dmitri tüdőgyulladásban halt meg. Úgy gondolják, hogy a kívülről érkező emberekkel kapcsolatba lépve olyan betegséget kaptak, amelyekre immunrendszerük nem volt felkészülve.
Így 1981-től csak Karp Likov és a kis Agafia maradt az erdei kunyhóban. A geológusok arra kérték őket, hogy hagyják el az erdőt, és csatlakozzanak rokonaikhoz. De mindkettő szilárdan kitartott amellett, hogy nem hagyják el az otthont adó erdőt. Hét évvel később, 1988. február 16-án Karp is visszaadta lelkét a Teremtőjének.
Az egyetlen, aki még életben maradt, az Agafia volt, tovább élve egyedül a családi kunyhóban, amit összesen csak hat alkalommal hagyott el. Az 1980-as években a szovjet kormány jóvoltából Agafia életében először látott repülőgépet, lovakat, autókat és pénzt. Ezt követően csak azért hagyta el az erdőt, hogy orvosi segítséget kapjon, vagy hogy találkozzon a rokonaival. Forrás
