A temetés során az egyik férfi hirtelen felugrott a koporsóra egy mikrofonnal a kezében, és énekelni meg táncolni kezdett: mindenki megdöbbent a furcsa viselkedésén — egészen addig, amíg meg nem tudták az okát 😱😲
Egy negyvenéves férfit temettek, akit a betegség túl korán ragadott el. A temetőben összegyűlt mindenki — rokonok, barátok, szomszédok és kollégák.
Az emberek csendben álltak. Néhányan halkan sírtak, mások a földet bámulták, képtelenek voltak elhinni, hogy mindez valóban megtörténik. A koporsó már ott állt a sír mellett, és néhány férfi készült leereszteni, amikor hirtelen valami egészen váratlan történt.
Az egyik jelenlévő, aki addig kissé félrehúzódva állt, közelebb lépett. A kezében valami furcsa tárgy volt — később mindenki rájött, hogy mikrofon.
Szó nélkül felugrott közvetlenül a koporsó fedelére, és abban a pillanatban a hangszórókból vidám, ritmusos zene szólalt meg. A férfi énekelni és táncolni kezdett, mosolyogva, mintha nem temetésen, hanem egy ünnepen lenne.
Az emberek döbbenten dermedtek meg. A nők a szájukhoz kapták a kezüket, néhányan keresztet vetettek, mások felkiáltottak:
— Ez tiszteletlenség a halottal szemben!
— Megőrült?!
A zene egyre hangosabb lett, a férfi pedig tovább énekelt, ügyet sem vetve a kiáltásokra és a felháborodott tekintetekre. A gyászos hangulat zűrzavarrá és haraggá változott.
Amikor végül befejezte a dalt és leugrott a földre, több rokon odarohant hozzá, magyarázatot követelve és azzal fenyegetve, hogy rendőrt hívnak. Ekkor a férfi elmondta az igazságot — és mindenki megértette furcsa viselkedésének okát 😱😲 Folytatás az első kommentben 👇👇
A férfi lihegve leeresztette a mikrofont, és halkan így szólt:
— Mi voltunk a legjobb barátok… Régen fogadást kötöttünk: aki közülünk előbb megy el, a másiknak el kell jönnie a temetésére, fel kell állnia a koporsóra, énekelnie és táncolnia kell. Akkoriban nevettünk ezen, azt hittük, az a nap még nagyon messze van. De megígértem neki… és nem szeghettem meg a szavam.
E szavak után senki sem szólt többé. Csend lett, és néhányan sírni kezdtek. A vidám dal, amely egy perccel korábban sértésnek tűnt, hirtelen a barátság és a hűség utolsó jelévé vált — egy életben tett ígéretté, amelyet a halál után is betartottak.
