Azoknak valahogy semmi jelentésük nincs, legalábbis első hallomásra.
Azt már egy gyermek is tudja, hogy a vasárnap szavunk a vásár napjából ered, hisz régen ilyenkor tartották a vásárokat a templomok mellett, mintegy odacsalogatva az embereket.
A hétfő az nyilván a hét első napja, fő napja – ez is egyszerű.
Ho ne honnan ered a kedd, szerda, csütörtök, péntek, szombat?
Ezek olyan nem igazán magyarosak, nincs az emberben ott a jelentése.
Pedig bizony a kedd az magyar szó, mégpedig második napot jelent. Egy kis változás van benne, hisz a kettőből lett kedd, nyilván rövidült.
Aztán ott a szerda, mint annyi szavunk ez is szlávból ered, náluk annyit tesz: hét közepe.
Aztán a csütörtök: bizony ez is szláv eredetű szó, aki tud számolni oroszul az tudja, hogy az ő “négyükhöz” nagyon is hasonlatos.
A pénteknek sincs semmi más jelentése – pusztán hogy ötödik. Szerencsétlen napnak számít a legtöbb kultúrában, ez Jézus keresztre feszítésével függhet össze.
A szombat nagy eséllyel a zsidó sabbátból ered. Ez szent nap, készülődés a jelentése. Nyilván a vasárnapra, a feltámadásra.
Azt tudod, hogy miért mondunk csütörtököt? Ez annyit tesz: valami nem sikerül, nem jól sül el. És bizony, nagy eséllyel a régi fegyveres csettenéséből ered, amikor nem sült el, nem repült ki a lövedék a ravasz meghúzásakor.
A lényeg, hogy minden szavunknak van alap jelentése, csak legfeljebb más nyelvekből ered. Forrás
