Karen a padlás takarítása közben talált egy régi képet fiatal szüleiről. Ránézett, és azt hitte, hogy a velük lévő kislány ő. De miután alaposabban is szemügyre vette megrémült, rájött, hogy a képen látható kislány hasonlít az örökbefogadott lányára, Lily-re.
Karen ápolónő volt, aki egy kisváros szülészeti kórházában dolgozott. Nem volt könnyű számára bekerülni ebbe a munkakörbe, ezért készségesen elfogadta, amikor egy közeli barátja beajánlotta őt.
Mivel Karen egy árvaházban nőtt fel, áldottnak érezte magát, hogy a tanulmányait támogató ösztöndíjnak és jótékonysági szervezeteknek köszönhetően ápolói diplomát szerezhetett.
Egyik este kijött az üres kórteremből, hogy friss levegőt szívjon. Kimerült volt, hiszen ez volt a második hete az éjszakai műszakban. Megdörzsölte a szemét, és ahogy kilépett, valami puha dolgot érzett a lába mellett.
Karen lehajolt, és egy kis takaróból kikukucskáló pólyás batyut talált. Megdöbbent. Kinyitotta a pólyát, és egy kisbabát talált.. Nem látott senkit a folyosó túloldalán, valaki elhagyta a gyereket.
“De ki hagyna el egy csecsemőt?” Ezt kérdezte magától. A kérdésére néhány évvel később kapott választ, mikor véletlenül rátalált a padláson egy régi fényképre a szüleiről…
“Hogy lehet ilyen kegyetlen a világ? Ó, szegény baba….” Mondta Karen kollégája, miután meglátta a babát.
Karen bevitte a kislányt a kórterembe, és megnézte, hogy van-e bármilyen üzenet a pólyában, de nem talált semmit, kivéve egy hideg tejjel töltött cumisüveget.
“Hogy lehet egy anya ilyen kegyetlen, és hogy hagyhatja cserben a kisbabáját?” Könnyek szöktek Karen szemébe. “Megszerzem a baba felügyeleti jogát!”
A Karennel együtt dolgozó nővéreket megdöbbentette a döntése. Azt tanácsolták neki, hogy gondolja át, mivel ez hatással lesz a házasságára. De Karen tudta, hogy Sam egyetértene vele, és támogatná őt.
“Nem akarom, hogy ő is átélje azokat dolgokat, amiket én átéltem” – mondta Karen a kollégáinak.
Az árvaház, ahol Karen felnőtt, jó volt, de néha a gondozók pokollá változtatták az ottani gyerekek számára. Még rosszabb, hogy több idősebb gyerek zaklatta a fiatalabbakat. Ezért Karen úgy döntött, hogy nem adja el a babát árvaházba, mert azt akarta, hogy a kislánynak fényes jövője legyen.
Örökbe fogadta a kislányt, és nem sokkal később feleségül ment Samhez. A pár az örökbefogadott lányukat Lilynek nevezte el. Karen sok szeretettel és gondoskodással nevelte Lilyt.
Egy nap Sam üzleti úton volt a városon kívül, Karen pedig már nyugdíjba vonult. Mivel Lily elment kirándulni, Karen úgy döntött, hogy kitakarítja a házat. Mikor rendet rakott a padláson, talált egy poros, régi dobozt, amelyben a bizonyítványai és egy a szüleiről készült régi kép lapult.
Alaposan megnézte a fiatal szüleiről készült fényképet. Már majdnem megfeledkezett róla, és mivel soha nem figyelt oda alaposan a részletekre, meglepődött, mikor észre vett valamit.
“Mi? Ez nem lehet… Lily a szüleimmel?” Gondolta, miután rájött, hogy a szüleivel álló kislány mennyire hasonlít Lily-re.
Karen azt hitte, hogy a kislány a szüleivel ő. De most úgy érezte, van valami gyanús a képen látható kislánnyal való kísérteties hasonlóságában.
Karen tudta, hol találhatja meg a választ, és azonnal küldetésbe kezdett, hogy felkutassa Lily biológiai anyját. Elment a szülészetre, ahol évekkel ezelőtt dolgozott, és az archívumban turkált, hogy megtudjon valamit Lily születéséről.
“Azt hiszem, ezen a polcon kell lennie… Le tudná venni nekem, kérem?” Kérte Karen az egyik alkalmazottat az irattárban, ahol több ezer születési archívumot tároltak.
Karen úgy becsülte, hogy Lily alig egyhetes lehetett, amikor rátalált, ezért kifejezetten a Lily megtalálása előtti hétről szóló feljegyzéseket kereste. Hosszas keresgélés után Karen felfedezte, hogy csak egyetlen születést jegyeztek fel arról a hétről. Megnézte a részleteket, és megdermedt.
“Nem… ezt nem hiszem el….”
A feljegyzés szerint a nő, aki Lilynek életet adott, ugyanabban az árvaházban nevelkedett, ahol Karen. Karen döbbenten rohant a helyre, hogy többet tudjon meg erről a titokzatos nőről..
Nem akart visszatérni, de Karen mégis meglátogatta az árvaházat, ahol felnőtt. Találkozott a gondnokkal, aki kedvesnek tűnt, és elkérte a dokumentumokat.
“Igen, egy Martha nevű nő iratait szeretném látni.” – mondta Karen.
Pillanatokkal később megrémült, mikor a személyzet megmutatta neki Martha feljegyzéseit. Mint kiderült, a nőt ugyanazon a napon vették fel az árvaházba, mint őt.
“Mi a fene folyik itt?” Megdöbbent, nem értette, hogy őt és Marthát miért ugyanazon a napon adták be a menhelyre. “Talán csak egy véletlen”.
Épp ekkor érkezett meg az árvaház egyik régi dolgozója. Az illető jól ismerte Karen szüleit, de mivel a menhely egy másik részét felügyelte, nem volt kapcsolata Karennel. A nő megmutatott Karennek egy régi képet, és feltárta a megdöbbentő igazságot a családjáról.
Karen nem hitt a szemének, amikor meglátta a fényképet. Ugyanaz a kép volt a fiatal szüleiről és a kislányról. De a helyzet az volt, hogy a lány a képen nem Karen. És nem is Lily. Hanem Martha, Karen idősebb nővére.
Több kérdés is üldözte Karent. Sírva fakadt, tudta, hogy ő és a nővére egy fedél alatt nőttek fel, mégsem találkoztak soha. Az idős munkás ezután újabb megrázó részleteket árult el a gyerekkoráról, és arról, hogy miért nem lehetett együtt Marthával.
“Csak két órával az idősebbik húgod után kerültél ebbe az árvaházba” – árulta el az illető. “A szüleidet baleset érte.”
Karen megdöbbent, és megkérdezte, miért nincs ott Martha a szüleivel készült a képen. A menhely gondozója elmondta neki, hogy leginkább Martha egészségügyi problémái miatt tartották távol.
“Ti ketten külön nevelkedtetek, de többet nem tudok az okokról… Csak a szüleitek ismerik a titkot, és sajnos a sírba is magukkal vitték” – árulta el a nő.
“Ez lehetetlen! Távol tartották tőlem a húgomat?” Kiáltott fel hitetlenkedve. Megértette, hogy Martha a testvére, Lily pedig az unokahúga, akit megmentett az árvaságtól.
Miután Lily visszatért az iskolai kirándulásról, Karen mindent elmondott neki. Félt, hogy Lily hogyan fogja ezt fogadni, de meglepő módon boldog és izgatott volt.
“Te vagy a legjobb anya a világon, és az, hogy a húgod lánya vagyok, csak még erősebbé tette a dolgokat közöttünk!” Mondta Lily Karennek, elárasztva őt érzelmekkel és örömkönnyekkel!
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
- Sosem lehet kitalálni, mivel ajándékoz meg a sors. Karen azért fogadta örökbe Lilyt, mert nem akarta, hogy árvaházban nevelkedjen. Azt akarta, hogy Lilynek jobb élete legyen. Azonban meglepődött, amikor felfedezte, hogy a lány az ő unokahúga.
- Jó, ha túllépsz a múltadon, és csak a jövődre koncentrálsz. Karen gyermekkora az árvaházban kellemetlen volt, ezért nem akart oda visszatérni. De muszáj volt meglátogatnia a helyet, hogy választ találjon a Lily anyjával kapcsolatos kérdéseire. Rájött, hogy Lily a nővére, Martha lánya, így rájött, hogy nem csak egy csecsemőt mentett meg évekkel ezelőtt.
Oszd meg ezt a történetet családoddal és barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.
Ezt a cikket a mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. A nevekkel és/vagy helyszínekkel való bármilyen hasonlóság pusztán a véletlen műve. Minden kép csak és kizárólag illusztrációs célokat szolgál.
