Van úgy, hogy elfáradsz az úton, hogy belefáradsz az emberi gonoszságba, az élet igazságtalanságába…
Fényed, mi lelkedben lángolt s emberek melegedtek lángjainál, már épphogy csak pislákol, s már téged sem melegít…
Mosolyod, mely őszintén szívből ragyogott, ma már csak távoli emlék. Arcodon bánat s szomorúság. Lelkedben fájdalom.
Lelked lángjának fényét adtad, s emberek durva, bántó, igazságtalan szavai s tettei hamuként szóródtak szívedre, kioltva az ott lakozó meleget…
Lelked lángjának fényét adtad, s emberek durva, bántó, igazságtalan szavai s tettei hamuként szóródtak szívedre, kioltva az ott lakozó meleget…
Hibáztál. Belülről kifelé kezdtél el figyelni, s hatalmat adtál mások tetteinek, s szavainak.
Vedd vissza erőd, vedd vissza hatalmad. Az igaz szeretet lángjának kioltása csupán elméd csapdája, illúzió.
Figyelj befelé, s ne mások tettei s szavai alapján ítéld el és meg magad. Ne éld meg saját kudarcodnak azt, ahogyan veled bántak.
Mások kudarca az, hogy nem tudnak mit kezdeni fényeddel, szereteteddel. Ne okokat keress, hanem állj tovább. Menj, fuss, szaladj, repülj. El. Messzire.
Oda, ahol értékelnek azért, aki vagy. Ahol kedves szavaikkal lelked lángjainak lobogását növelik. Ahol látnak, éreznek téged. Ahol vigyáznak a kincsre, ami vagy. Ahol látják lelked szépségét. S ahol a szeretetért szeretetet adnak, a mosolyt mosollyal viszonozzák.
Igen, ilyen is létezik. Vannak emberek, kiknek lelkét nem mérgezte még meg az irigység, a rosszindulat. Akik elégedettek azzal, amijük van. S így képesek adni, képesek elismerni, képesek szeretni. S legfőképp: nem bántanak!
Ne add fel utad! Ne add fel soha azt, aki vagy. Közel a cél. A cél, hogy olyan emberekkel élj, akikkel megtapasztalhatod az egységet, a szeretetet. Akik támogatnak, s nemcsak elvesznek.
Fényed örök. Ha szívedben vagy, célod eléred. Csak haladj tovább, és soha ne felejtsd el: égi segítőid kísérnek téged!
