Az ausztrál Glenn Anderson és 11 éves lánya, Ruby, tulajdonképpen csak a szerencsének köszönhetik, hogy életben maradtak. Apa és lánya a saját bőrén tapasztalta meg, hogy néha még a leggondosabb felkészülés sem óvhat meg a katasztrófától, és, hogy az óceán nem ismer könyörületet.
A 41 éves Glenn és a 11 éves Ruby idén májusban indultak útnak életük kalandjára – egy 1200 kilométeres hajóútra Ausztrália nyugati partja mentén. Mivel Glenn elvált lánya édesanyjától, és nem tölthet vele annyi időt, amennyit szeretne, különösen fontos volt számára ez a közös nyaralás. Alaposan fel is készült az útra, és legénységet is keresett maguk mellé – egyik barátja csatlakozott hozzájuk, és két fiatal nő, akik a feladott hirdetésre jelentkeztek, és mindannyian rendelkeztek tapasztalattal.
A partvonal mentén észak felé hajóztak, de Jurien Bay környékén bajba kerültek. Az első napokban minden jól ment, de a negyedik éjszaka vihar tört ki, és reggelre a helyzet csak még rosszabbra fordult. Egy hatalmas hullám magával ragadta a 11,4 méteres vitorlást, Glenn és Ruby a következő pillanatban már a vízben voltak, és Rubynak eltört a lába. Glenn látta közeledni a hullámot, ami felemelte és magával sodorta a hajót, és azt mondta: „Azon a ponton tudtam, hogy nem vagyok ura a helyzetnek, és a következő pillanatban már a vízben voltunk.” A következő hullám felborította a hajót, így a legénység másik három tagja is kénytelen volt a vízbe menekülni.
Eleinte megpróbáltak együtt maradni, és aktiválták a vészhelyzeti helyzetjelző rádiójeladót (EPIRB), de aztán a csapat mégis kettévált. Glenn barátja és a két fiatal lány egy közeli partszakasz felé úsztak, az áramlattal szemben, és magukkal vitték a rádiójeladót, de az édesapa, akinek a lányát is cipelnie kellett, úgy döntött, inkább az áramlat irányában úszik, és úgy próbál meg partot érni.
Apa és lánya igazi megpróbáltatásai még csak ezután kezdődtek. Négy gyötrelmes órát töltöttek a jéghideg vízben, és a bátor apa 5 kilométeren át úszott, úgy, hogy a lányát is neki kellett húznia, ráadásul Rubyn fokozatosan egyre inkább jelentkeztek a hipotermia tünetei. „Azt tettem, amit bármelyik szülő tett volna ebben a helyzetben, és megpróbáltam életben tartani a gyermekemet” – mondta Glenn a 60 Minutes Australia riportjában.
Közben a mentőalakulatok megtalálták a legénység másik három tagját, és visszahelyezték a rádiójeladót a vízbe, hogy azt követve megkeressék a két másik utast, akik az áramlat irányában úsztak. Csakhogy a jeladót északra sodorta az ár, Glenn és Ruby pedig kelet felé tartottak. Végül csak a szerencsének köszönhetik, hogy a mentőalakulatok rájuk találtak – a csapat egyik tagja ugyanis annyira szenvedett a tengeribetegségtől, hogy végül keletnek fordultak, hogy partot érjenek.
„Azt mondták, úgy néztem ki, mint egy hulla, amikor kihúztak a vízből” – mondta Ruby, akit azonnal kórházba szállítottak Perthben. Apa és lánya szerencsére gyorsan felépültek, és a megrázó élmény ellenére azt mondják, mindenképpen vissza akarnak térni az óceánra. „Ha arra gondolok, ami történt, nem vagyok szomorú, nem traumatizált. Nem félek az óceántól, boldogan megyek vissza” – mondta Ruby.
