A szülő-gyermek kapcsolat az egyik legerősebb kötelék, mely két ember között kialakulhat. Kölcsönösen nevelik és oktatják egymást, az élettapasztalatok pedig, melyeket megosztanak egymással, fontos leckék a jövőre nézve, amik csak erősítik az amúgy is értékes köteléket.
A gyermekek gyakran lépnek a szüleik nyomdokaiba úgy a természetük és személyiségük, mint a szakma terén. Nem egy példa létezik, hogy a szülők jellemvonásai, de életpályája is a gyermekeik által él tovább, mint ahogyan az sem ritka eset, hogy a gyermekek, a szüleik oldalán, eszméletlen sikereket érnek el az életben.
Sophia Roberts, egy fiatal amerikai orvosnő egy kiváló példa a fentiek szemléltetésére. Már kiskora óta tudta, hogy szívsebész akar lenni, akárcsak az édesapja, ez az álma pedig végigkísérte őt egész eddigi életében.
A lány gyermekként is nagy érdeklődést mutatott az apja szakmája iránt, ezért nem volt meglepő a családban, amikor pályaválasztás előtt állva, Sophia az orvosit választotta.
„Ahelyett, hogy mesekönyveket olvastam volna, az anatómiai könyveimet kellett mutogatnom neki” – vallotta az apa, Harold Roberts, aki rendkívül büszke a lányára.
Sophia 11 éves volt, amikor Harold bevitte őt magával egy szívműtétre, így a kislány élőben is végignézhette, életében először, hogyan zajlik egy mitrális billentyűműtét, a valóság minden árnyalatában.
De Sophia „ahelyett, hogy elriadt volna, egészen nyugodt volt, és lenyűgözte őt a látvány: figyelmesen figyelt, és úgy tűnt, nagyon élvezte, amit látott” – mesélte Harold.
Akkor még egyikük sem sejtette, hogy az élet több közös pillanattal és sikerélménnyel ajándékozza meg őket.
Évekkel később, Harold ugyanabban a kórházban talált munkát, ahol a lánya a rezidensképzést végezte. Így amikor egy szívműtétre szoruló beteget utaltak hozzá, tájékoztatta Sophiát.
A fiatal sebész nagyon megörült, hogy felkérték, legyen az apja asszisztense, és azonnal elkezdett készülni az első igazi műtétjére. Aortabillentyűt kellett cserélni a betegen, az apa-lánya sebészpáros pedig tökéletesen kiegészítette egymást a beavatkozás alatt.
„Sophia igazán nagyszerű munkát végzett – a műtét teljes ideje alatt folyékonyan és koncentráltan dolgozott… Ez hihetetlen: mintha csak tegnap lett volna, hogy megtanítottam őt biciklizni, most pedig az első nyitott szívműtétje során segítek neki!” – fogalmazott Harold, akit büszkeséggel tölt el lánya rátermettsége.
Sophia később úgy nyilatkozott: „Nagyon különleges dolog volt, hogy apukám velem volt az első műtétem alatt, még akkor is, ha csak a betegre kellett koncentrálnom, és gondoskodnom kellett arról, hogy minden zökkenőmentesen menjen”.
Minden bizonnyal, sokat jelentett számára, hogy bizonyíthatott, és egy olyan ember mellett arathatott sikert, akire mindig is felnézett.