Egy 83 éves idős néni levele barátnőjének.
“Kedves Berta!
Többet olvasok és kevesebbet foglalkozom a takarítással. Többször ülök ki az udvarra, csak, figyelem a természetet, a tájat, a madarakat, a fákat, virágokat, és nem foglalkozom azzal, hogy ki kellene tépni a gyomokat.
Több időt töltök a barátaimmal és a családommal, kevesebbet a munkával. Az életet élvezni kell, nem csak elviselni. Megpróbálok sokkal jobban figyelni ezekre a pillanatokra, és értékelni minden percet.
Megváltoztam egy kicsit: nem tartogatom tovább a szekrényben a családi porcelánt, van úgy, hogy, mikor egyedül ebédelek, akkor is előveszem. Szépen felöltözök a piacra, és egy kis rúzst teszek magamra. Használok egy kevés parfümöt csak úgy itthon is.
Igyekszem élvezni az életet! Kiiktattam a szókincsemből a “valamikor”, “majd aztán egyszer” szavakat, rájöttem, hogy most kell élni, nem majd. Fel fogom hívni a rokonaimat és barátaimat, bocsánatot kérek azoktól, akiket megsértettem, esetleg elhívom őket kávézni vagy egy étterembe.
Azt hiszem soha nem fogom tudni már megtenni, hogy válaszoljak azokra a levelekre, amiket régen időhiány miatt figyelmen kívül hagytam. Sajnálom, hogy nem mondtam többször a férjemnek és a családtagjaimnak, hogy mennyire szeretem őket.”
Te se mulaszd el megtenni azokat a dolgokat, amelyek boldoggá tesznek. Minden reggel, amikor felébredek és kinyitom a szemem, hálát adok ezért a különleges napért. Minden nap, minden perc, minden óra egy csodálatos ajándék az életből.”
