A Nobel-díj olyan kitüntetés, amire minden tudós vágyik. Mondhatjuk úgy is, hogy egy kicsit olyan, mint az Oscar-díj a színészek esetében. Amikor pedig egy teljes „osztály”, a hallgatókat és a tanárt is beleértve megkapja ezt a hatalmas elismerést, az valami egészen rendkívüli történet.
Dr. Subrahmanyan Chandrasekhar az 1930-as évek végén került a Chicagói Egyetemre, és 1944-ben lett az egyetem professzora. Dr. Chandrasekhar asztrofizikát tanított.
Ez a kurzus messze nem tartozott a legnépszerűbbek közé az egyetemen, már csak azért sem, mert egy csillagászati obszervatóriumban került megrendezésre, amely több mint 120 km-re volt az egyetemi kampusztól. Ennek következtében mindössze két hallgató iratkozott fel a kurzusra.
Az egyetemen egy professzor népszerűsége is hozzátartozik az értékeléséhez, és az alacsony hallgatói létszám miatt Chandrasekhar nevetség tárgya lett kollégái körében.
Mindenki azt gondolta, hogy előbb-utóbb lemond a kurzusról, hiszen nem érte meg megtenni a hosszú utat az obszervatórium és az egyetem között mindössze két hallgató kedvéért.
De Chandrasekhar nem mondott le a kurzusáról. Szenvedélyesen foglalkozott a témával, és nem akart elszalasztani egyetlen alkalmat sem, hogy másokkal is megoszthassa a tudását. Mivel kis létszámú csoportról volt szó, lehetőségük volt mélyrehatóan megvitatni a témákat, és fontos felfedezések küszöbére is eljutottak.
Nyilvánvalóan egy ponton felmerült az a kérdés is, vajon az egyetemnek megéri-e egyáltalán ez a kurzus – hiszen ez volt a legkisebb létszámú csoport – de ezek a kérdések mind feledésbe merültek, amikor 1957-ben mindkét diák, akik részt vettek Chandrasekhar kurzusán, elnyerte a fizikai Nobel-díjat.
Tsung-Dao Lee és munkatársa, Chen Ning Yang azért az elméletükért kapták meg a díjat, amely szerint az elemi részecskék közötti gyenge kölcsönhatás nem rendelkezik paritás (tükör) szimmetriával. Ők voltak az első kínai Nobel-díjasok.
1983-ban Chandrasekhar is megkapta a Nobel-díjat „a csillagok szerkezetének és fejlődésének megismerésében fontos fizikai folyamatok elméleti vizsgálataiért”. A Nobel-díjon William Fowler amerikai fizikussal osztozott.
Így Chandrasekhar csoportja lett az az egyetemi osztály, amelyben a legnagyobb a Nobel-díjasok aránya, hiszen az összes diák és a kurzust tartó tanár is elnyerte a rangos elismerést. Forrás
