Olga Togliatti városában él Oroszországban. Egy óvodában dolgozik, a férje néhány évvel ezelőtt elhagyta, és ő magára maradt négy gyerekével. A nő fizetése mindössze 200 euró körül van, ennek több mint a felét lakbérre költi. Ő maga sem tudja, hogy sikerül fenntartania a családját a maradék pénzből.
Olga gyakran eljár egy szervezethez, ahol ingyen ruhákat osztanak. Itt már mindenki ismeri őt és a négy gyerekét is.
Egy nap a rendezvény szervezője azzal hívta fel Olgát, hogy van egy önkéntes, aki meglátogatná őket otthon. Élelmiszert és ruhákat visz majd nekik. Az említett férfi hamarosan meg is jelent a családnál, kezében megrakott szatyrokkal.
Az ismeretlen úgy mutatkozott be, mint egyszerű önkéntes, aki blogot vezet az interneten. A nő megköszönte neki a segítséget, körbevezette a lakásban, bemutatta a gyerekeknek és mesélt neki az életéről és a nehézségekről, amikkel szembe kell néznie.
Olgának fogalma sem volt róla, hogy az előtte álló férfi az ország egyik leggazdagabb embere. Az önkéntes ugyanis nem volt más, mint az a Timur Lansky, aki a legnagyobb, tradicionális üzbég konyhán alapuló étteremlánc megteremtője Oroszországban.
A milliomos egy helyi tévés csatorna felkeresésére repült a városba. A műsor lényege az volt, hogy a híres étteremtulajdonos egyszerű ruhát öltött, a kezébe vett egy kamerát és elindult a város utcáin, olyan embereket keresve, akik segítségre szorulnak. A forgatókönyv értelmében azt kellett mondania mindenkinek, hogy blogger, aki a helyi emberek mindennapi életét filmezi.
Timur Lansky eljutott a rendezvényre, ahol ingyen ruhákat osztottak rászoruló családoknak. Itt találkozott egy nővel, aki mesélt neki Olga szomorú sorsáról.
Így jutott el a milliomos Olga lakására. A nő mesélt neki a volt férjéről, akit egyáltalán nem érdekel a gyerekek sorsa, a mindennapi nehézségekről és kilátástalan anyagi helyzetükről is.
“Mi az álmod, Olga?” – kérdezte a milliomos.
“Az egyetlen dolog, amire vágyom, hogy a gyerekeimnek meglehessen a saját kis kuckója.” – válaszolta szerényen a nő.
Olga története meghatotta a moszkvai étteremtulajdonost. Másnap a tévéműsor készítői felhívták Olgát azzal, hogy valaki találkozni szeretne vele a gyerekek nyilvántartásba vételéről a lakhelyükön. A találkozót egy másik lakásban szervezték meg.
Itt Timur Lansky várta, aki már nem játszotta az önkéntes és a blogger szerepét. Bemutatkozott, és egy csokor virágot nyújtott át Olgának. Ezután kivett a zsebéből egy kulcsot és átadta azt a meghatott nőnek.
“Ez itt a ti otthonotok.” – mondta.
A nő nem tudta visszatartani a könnyeit. Minden olyan hirtelen történt, Olga azt sem tudta, hogy mondhatna köszönetet az üzletembernek. Ő és a gyerekei végre saját otthonra leltek.
